József Egyiptomban


Az ismaelita kereskedők Józsefet egy midiánita karavánnak adták el, akik Egyiptomba vitték, és ott Potifár lett a gazdája. Potifár a fáraó testőrségének a fővezére volt.

József különleges szépsége, bölcsessége és jó modora révén magára vonta Potifár figyelmét. Tudta gazdája, hogy nem átalagos ember az új rabszolgája. Kiemelte hát a többiek közül, és hamarosan a teljes háztartást ő felügyelte. Potifár háza virágzott József vezetése alatt, mert Isten vele volt, és sikerrel áldotta meg fáradozásait.

Mivel igen magas pozícióban volt József a házban, nem kerülhette el a találkozást a ház asszonyával és annak barátnőivel. Mindannyiukat vonzotta józsef különleges szépsége és sármja.

Az Emelkedő Nílus Ünnepén József egyedül maradt a házban, amíg a teljes háznép elment az egyiptomi templomokba ünnepelni. Azonban Potifár felesége, Zelicha is otthon marad, mert tudta, hogy József egyedül lesz, hisz sosem ment imádkozni az egyiptomiakkal. Azt remélte, hogy a teljes napot József karjaiban töltheti majd, de nem ismerte Józsefet. Semmivel nem tuta rávenni, hogy vele legyen. József előtt Jákob arca lebegett, és nem akarta eljátszani a belé vetett bizalmát. Elmenekült hát a házból, de sietségében ott felejtette a köpenyét.

Potifár felesége gonosz nő volt. Amikor Potifár hazaért a templomból, akkor József köpenyét kezében tartva közölte, hogy József, a kedvenc rabszolgája, meg akarta erőszakolni őt. Bár Potifár tudta, hogy József nem tenne ilyet, és minden gyanú felett áll, meg kellett védenie felesége becsületét. Ezért megkínoztatta és börtönbe záratta Józsefet. De Isten még itt sem hagyta őt magára, s nem sok idő kellett hozzá, hogy ő legyen a börtönőr kedvence, és felügyelje a többi rabot.

Nemsokkal ez után a fáraó börtönbe záratta a főpohárnokát és a fő pékjét, mert hanyagul végezték a munkájukat. Ugyanoda kerültek, ahol József raboskodott. Össze is barátkozott velük, és sokat beszélgettek.

Egy reggelen arra lépett be kettejük cellájába, hogy nagyon búskomorak. Kérdésére, hogy mi történt, elmondták, hogy álmot láttak mind a ketten, de nincs senki, aki meg tudná fejteni jelentésüket. József azt mondta, hogy az álmok jelentését egyedül Isten tudja, s ha elmondják neki, hogy mit álmodtak, akkor Isten segítségével lehet, hogy képes lesz megfejteni.

A pohárnok azt álmodta, hogy egy szőlővessző volt előtte, melynek volt 3 ága. A három ágából érett szőlők nőttek. Kezében volt a fáraó kupája. Ő leszüretelte a szőlőt, levét belefacsara a kupába, és átnyújtotta azt a fáraónak.

József szerint a három ág 3 napot jelentett. Tehát 3 napon belül a fáraó át fogja nézni az ő ügyét, s vissza fogja őt helyezni előző pozíciójába, ahol régi szokás szerint hordoznia kell majd fáraó kupáját.

József megkérte őt, hogy amikor már a palotában lesz, kérje meg a fáraót, hogy engedje el őt is, hisz igazságtalanul lett bebörtönözve.

A fő pék is elmondta Józsefnek az álmát. Neki 3 kosár volt a fején álmában, kettő tele volt kenyérrel, a legfelső pedig mindenféle péksüteménnyel a fáraó számára. Viszont nem a fáraó ette meg a finomságokat, hanem madarak.

József ezt úgy értelmezte, hogy 3 nap múlva fáraó fel fogja akasztatni a péket, és madarak fogják tépkedni a húsát.

József értelmezései valósnak bizonyultak. 3 nappal később volt fáraó születésnapja, ahol átnézte a pohárnok és a pék ügyét. Az előbbit visszahelyezte régi pozíciójába, az utóbbit pedig felakasztatta.

A pohárnok nagyon boldog volt, de hálátlan, és nem említette meg József ügyét a fáraónak.

József és testvérei


Jákob nagyon szerette második legfiatalabb fiát, Józsefet. Már gyerekként is látni lehetett tehetségét és jámborságát. Mivel József anyjának, Ráhelnek különleges szépségét is örökölte, egyáltalán nem meglepő, hogy ő volt apjának kedvenc fia. Jákob sok időt töltött azzal, hogy átadja mindazt a tudást Józsefnek, amit apjától és nagyapjától és Shem és Eber iskoláiban tanult. Bátyjai mind féltékenyek voltak rá emiatt a különleges bánásmód miatt. Gyanakvással fogadták, amikor József 17 évesen csatlakozott hozzájuk, hogy ő is pásztor legyen.

József kapcsolata feszültté vált testvéreivel. Ez a feszültség akkor csúcsosodott ki, amikor József elkezdett az álmairól mesélni. Ezek az álmok ugyanis megerősítették bátyjait abbéli hitükben, hogy öccsük uralkodni akar rajtuk.

Egyszer József elmesélte, hogy azt álmodta, hogy kévét köt a mezőben a testvéreivel, és a bátyjai kévéi meghajoltak az övéi előtt. Máskor pedig azt az álmát mondta el, amelyben a nap, a hold és 11 csillag rótta le tiszteletét előtte.

Jákob figyelmeztette Józsefet, hogy ne meséljen ilyen álmokat a testvéreinek, és kérte fiait, hogy felejtsék el, hogy valaha is hallottak ezekről az álmokról. Nem akart éket verni fiai kapcsolata közé. Szíve mélyén azonban tudta, hogy József álmaiban van igazság, és hogy második legifjabb fia egyszer még nagy és erős uralkodó lesz.

Egy napon József otthon maradt apjával, amíg testvérei a nyájat őrizték Shechem mellett. Mikor már nagyon késő lett, és Jákob még mindig nem hallott a fiairól, aggódni kezdett, hogy talán valami bajuk esett. Elküldte értük Józsefet, kérte, hogy hozzon hírt felőlük. Miközben bátyjait kereste, József belebotlott valakibe, aki elmondta neki, hogy testvérei Dothan felé vették az irányt. Arra vette hát útját, és meg is találta őket ott. Már messziről látták bátyjai, hogy József közeledik, hiszen tarka köpenye, amit Jákobtól kapott, összetéveszthetetlen volt bárki más ruházatával. Fellángolt féltékenységük, és egy közeli kútba dobták. Ruben úgy tervezte, hogy majd kiszedi onnan öccsét, és sértetlenül visszaadja apjuknak. Ezzel el is ment segíteni Jákobnak. Ám mire visszaért, testvérei eladták Józsefet egy arra járó ismaelita kereskedő-karavánnak.

József testvérei hamar megbánták tettüket, viszont nem voltak képesek elmondani az igazságot apjuknak. Levágtak ezért egy kecskét, és a Józseftől elszedett színes köpenyt belemártották a vérébe. Ezt a véres köpenyt pedig odaadták az apjuknak, és csak annyit mondtak neki, hogy ezt találták az állatok őrzése közben. Jákob persze azonnal felismerte a ruhadarabot, és azt hitte, hogy kedvenc fia vadállatok áldozatául esett. Évekig vígasztalhatatlanul gyászolta legkedvesebb fiát.

József


Sajnos nem tudok túl sokat írni ide mostanában, mert besűrűsödött az életem a munkahelyemen és be kell vallanom, hogy mikor lenne időm blogolni, akkor túl fáradt vagyok minőségi cikk írásához. Remélem már nem sok van hátra ebből a sűrű időszakból. Most azonban szakítottam  egy kis időt egy fél-minőségi bejegyzésre, s gondoltam, írok arról, hogyan is kerültünk mi zsidók Egyiptomba, ha már egyszer minden évben megünnepeljük azt, hogy kivonultunk onnét.

Józsefről és álomfejtéséről szinte mindenki hallott már. S tulajdonképpen neki köszönhető, hogy a zsidók Egyiptomba kerültek, ami akkor nem is volt olyan rossz hely számukra.

József i.e. 1562-1452 között élt, Jákob és Ráhel legidősebb fiaként látta meg a napvilágot. (Jákobnak két felesége volt, Ráhel és Lea, s a Biblia szerint Ráhelt sokkal jobban szerette Leánál. Ezért aztán sokkal jobban szerette Józsefet is az összes többi fiánál.) Többi testvére féltékeny volt amiatt, hogy Jákob ennyire nyilvánvalóan favorizálta őt, s ezért eladták Józsefet rabszolgának. Így került ő Egyiptomba, ahol addig senyvedett rabszolgaként, amíg a fáraó olyan álmokat nem látott, amiknek jelentését rajta kívül senki más nem tudta megfejteni. Ennek köszönhetően rabszolgából kormányzó lett, s a 7 szűk esztendő alatt a családját Egyiptomba hozatta. Ezen túl pedig József a tizenegyedik Izrael 12 törzse közül. (Jákobot úgy is szokták emlegetni, hogy Izrael)

Ez a történet tömören, de kifejtem kicsit hosszabban is :)

Ebben a bejegyzésben egy rövid életrajzot írok, a következő néhány bejegyzésben pedig kicsit kifejtem bővebben az eseményeket. És Jákobról is szeretnék majd írni, mert mint ősapa és József apja, szintén fontos személyiség a zsidó vallásban.

Szóval József Charanban született, Mezopotámiában, a zsidó időszámítás szerinti 2199. év Tammuz hónap 2-án. 7 évig volt Ráhel és Jákob házassága gyermektelen, mielőtt József meglátta volna a napvilágot.

Amikor József 6 éves volt, akkor Jákob és családja visszaköltözött a Szentföldre, azon belül is Hebronba. Bár fiatalabb volt, mint 10 testvére a 11 közül, teljesen nyilvánvalóan ő volt apja kedvence. Emiatt aztán nagy volt a feszültség közte és bátyjai között, ami csak fokozódott, amikor József két olyan álmot is látott, mely azt jósolta, hogy neki az a végzete, hogy uralkodjon testvérei felett.

Amikor 17 éves lett, Józsefet eladták a testvérei rabszolgának, s így ő Egyiptomba került. Gazdájának felesége megkörnyékezte őt, de ő visszautasította a nőt. Emiatt aztán ez a nő börtönbe záratta Józsefet, ahol 12 évig kellett senyvednie.

30 éves korában sikerült megfejtenie az akkori fáraónak két nagyon rejtélyes álmát. Ennek köszönhetően Józsefet Egyiptom kormányzójának nevezte ki a fáraó, és neki kellett felügyelnie a 7 bő esztendő alatt a gabona begyűjtését és elraktározását arra a 7 szűk esztendőre, amit a fáraó látott álmában.

Meg is házasodott ezalatt az idő alatt, felesége Asnat volt. Két gyermekük született, Menasseh és Ephraim. A Menasseh név azt jelenti “felejtés”. Azért kapta ezt a nevet József első gyermeke, hogy emlékeztesse őt arra a küzdelemre, amit végig kellett élnie, hogy Egyiptomba kerülésekor ne felejtse el a gyökereit.

A hét szűk esztendő alatt József testvérei arra kényszerültek, hogy Egyiptomba menjenek gabonáért. Miután József több próba kiállására kényszerítette testvéreit, és meggyőződött arról, hogy megbánták, amit ellene tettek, felfedte előttük kilétét és kibékült velük. Apját és teljes családját (70 lélek [bár a Tóra csak 69 lelket sorol fel, bölcseink azt mondják, hogy a hetvenedik lélek Mózes anyja volt, aki a vándorlás alatt született meg]) Egyiptomba költöztette.

József Egyiptomban halt meg a 110-ik születésnapján. Halottas ágyán megígértette a körülötte állókkal, hogy amikor majd eljön a Jákobnak jósolt exodus ideje, akkor magukkal fogják majd vinni gyermekeik az ő földi maradványait a Szentföldre, hogy ott legyen a végső nyugodalma.