Izrael vezetőjének lenni összetett feladat. A vezérnek védelmeznie és megváltania kell a népét, ki kell nyilatkoztatnia, kormányoznia kell, s táplálni a népét testileg épp úgy, mint lelkileg. Mózes, mint a nép vezetője, nem csak az emberek tanítója és törvényhozó volt, hanem raaya meheimna is, azaz hűséges pásztor vagy a hit pásztora. Vagyis népének táplálója testileg és lelkileg. Testüket mannával, lelküket a hittel táplálta.
Így tehát Mózes Egyiptomból a messzi Midianba került, hogy Jethro bárányainak pásztora legyen. A Midrás itt megjegyzi, hogy a zsidó nép egy másik nagy vezére, Dávid is akkor tanulta meg, hogyan kell jó vezetőnek lenni, amikor apja nyáját őrizte. Először a legfiatalabb bárányokat engedte a mezőre, hogy lelegeljék a fű zsenge hajtásait. Aztán az idősebb bárányokat és kecskéket engedte a mezőre, hogy a fű közepét lelegeljék. S csak legvégül engedte oda az erejük teljében lévő, fiatal kosokat, hogy a kemény gyökereket megegyék. Nem elég, ha egy vezér szimplán utat mutat, vagy ha egy tanár egyszerűen csak tanít. Atyáskodnia kell “bárányai” felett, vagyis személyre szabott módon átadni nekik a tudást, hogy az tényleg rögződni tudjon.
Egyszer egy kisbárány megszökött a csordától. Mikor Mózes megtalálta, a kisbárány ivott. Miközben karjában rigatva visszavitte a csordához, elmondta neki, hogy nem tudta, hogy szomjas.
A történet tanulsága az, hogy nem gonoszságból vagy rosszaságból szökött meg a kisbárány, hanem szimplán csak szomjas volt. S ugyanígy, ha egy zsidó eltávolodik a zsidóságtól, akkor azt azért teszi, mert hiába keresi az élet értelmét, a Tóra “vize” nem oltja szomját, s így másfele keresgél.
Csak akkor válhatott Mózes Izrael vezetőjévé, amikor ezt megértette. Csak egy olyan pásztor képes felemelni és hazavezérelni az elkóborolt bárányt, aki nem ítéli őt el, aki átérzi ennek a báránynak a problémáit, megérti indokait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése