Mózes eltűnik

A Tóra öt könyvből áll, s ez az öt könyv összesen 54 heti szakaszra van osztva. Mózes öt könyveként szokták leginkább emlegetni.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy hibás az elnevezés. Mert bár tényleg Mózes írta le a történeteket, és leginkább róla szól a narráció, de nem inkább Istené az a Tóra? A Talmud Malakiás próféta szavait idézi: “Emlékezz meg szolgám, Mózes Tórájáról”. Akkor tehát mégis Mózesé lenne a Tóra? A Talmud szerint igen, mert egész életét ennek megírására szentelte.

Az első könyvben, a Genesis-ben (Teremtés könyve) nem szerepel Mózes. Ez teljesen logikus, hisz akkor Mózes még nem élt. S az utolsó, ötödik könyvben, a Deuteronómiumban is csak kevésszer kerül Mózes neve említésre. Ez is érthető, hiszen ez a könyv teljes egészében azt a 37-napos beszédet tartalmazza, amit Mózes a halála előtt intézett népéhez. A Deuternonómium 11 heti szakaszában végig egyesszám első személyben beszél Mózes – “Akkor, amikor Isten azt mondta nekem…” “És aztán tovább vándoroltunk…” (ellentétben a Tóra többi könyvével, ami egyesszám harmadik személyben íródott – “Isten így szólt Mózeshez…” “És Mózes leereszkedett a hegyről…” stb)

A Tóra többi könyvében Mózes neve minden egyes hetiszakaszban többször is szerepel. Gyakran több tucatszor is egyetlen oldalon. Egyetlen hetiszakasz, a Tecáve (Exodus 27:20-30:10) kivételével, ahol egyszer sem hangzik el Mózes neve. A Tóra Baal HaTurim-kommentárja ezt azzal magyarázza, amit Mózes mondott Istennek az Aranyborjú bűnének elkövetésekor. Mózes kérlelte Istent, hogy bocsássa meg népe bűnét, majd így szólt: “De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a melyet írtál.” (Exodus 32:32) Tehát ezen magyarázat szerint emiatt nem szerepel a Tecáve heti szakaszban Mózes neve.

Viszont pár kérdés még válaszra vár:

A végén Isten persze nem pusztította el Izrael népét, és nem törölte ki Mózes nevét a Tórából. De akkor miért pont a Tecáve szakaszból távolította el? Büntetés lenne csupán, vagy mélyebb jelentősége van ennek?

Mit próbált meg Mózes elérni? Fenyegette volna Istent, hogy így bírja jobb belátásra? Menthető lett volna Izrel népe, ha Mózes neve eltűnik a Tórából?

Az 54 heti szakasz közül miért pont a Tecáve az egyetlen, ahol nem említik Mózest? Annál is inkább, hogy ez a beszélgetés az eggyel későbbi hetiszakaszban, a Ki Tisában zajlik le.

- o -


A Zohar úgy beszél Istenről, a Tóráról és Izrael népéről, mint egymáshoz szorosan kapcsolódó 3 láncszemről, melynek minden szeme két szintű, egy rejtett és egy felfedett szintet takar. Milyen rejtett és felfedett szintről beszél hát a Zohar? A haszid tanítók úgy magyarázzák, hogy két szinten áll összeköttetésben Isten, Izrael és a Tóra. A “felfedett’ szinten a Tóra a kapocs Isten és Izrael között. Isten mindenható és megismerhetetlen, mi pedig halandóak vagyunk. Viszont megkaptuk Istentől a Tórát, hogy ez testesítse meg az ő bölcsességét és akaratát, s mikor tanulmányozzuk, akkor kapcsolatot teremtünk Istennel.

Mélyebb szinten azonban pont fordítva van az összeköttetés. Izrael lelke az, ami a Tórát Istenhez köti. Ezen a szinten a lélek az Isteni lényeg egy szikrája, a Tóra pedig ennek az egységnek a terméke. Isten mindenek felett áll, bölcsességre és akaratra csak azért van szüksége, hogy eszközként használhassa a velünk való kommunikációra.

Más szóval tehát a “felfedett” szinten az a zsidó, aki ne-adj-Isten megtagadja a Tórát, elveszti kapcsolatát Istennel. “Rejtett” szinten pedig a Tórának van szüksége ránk, hogy csatlakozni tudjon Istenhez.

(Némely Tóraszakasz és a Midrások úgy írják le a zsidóságot, mint Isten gyermekeit. A gyermek-szülő kapcsolat alapját pedig az adja, hogy a gyermek az a szülő lelkének kiterjesztése. Máshol pedig láthatjuk, hogy a Tóra az alapja Istenhez való kötődésünknek, mint pl. a Midrásban, ami úgy írja le a Tórát, mint Isten lányát, Izrael népét pedig a Király vejeként.)

- o -


Most már érthetjük, mit is ért el Mózes azzal, hogy ragaszkodott hozzá, hogy “töröljék nevét” a Tórából.

Egy ember “neve” az, ami képviseli őt a világ felé, ami mögött egy mélyebb személyiség áll, ami felülemelkedik minden néven és általános leíráson. Épp ezért bölcseink azt mondják, hogy a Tóra nem más, mint Isten nevei. Pl. ahogyan tudatja velünk, hogy létezik.

Amikor Isten azt mondta Mózesnek, hogy a Tóra megtagadása tönkretette a vele való kapcsolatot, akkor Mózes megértette, hogy ez azt jelenti, hogy Isten most már csak a “név” szintjén kapcsolódik hozzájuk, kapcsolatuk “felfedett” dimenzióján, ahol a Tóra a kapocs Isten és Izrael közt. Tudta, hogy ahhoz, hogy népét megmenthesse, emlékeztetnie kell Istent a “rejtett” kapcsolatára népével, a legbelső, lényegi kapocsra, amit semmiféle bűn nem pusztíthat el. És ezért mondta, Istennek, hogy törölje ki nevét a Tórából.

Mózes a következőkett mondta: “A Tóra az életem. Sőt mi több, a Tóra tartalmazza kapcsolatom lényegét azzal a néppel, amit szeretek. Én vagyok a tanítójuk, tudásod közvetítője. De az abszolút kapcsolatunk még ennél is mélyebbre nyúlik. Annyira, hogy ki szeretném töröltetni a nevem a Tórából. Ugyanis amíg nem tudom megértetni velük, hogy én közvetítem feléjük a Tórát, addig a Tóra elutasítása részükről azt jelenti, hogy többé már nem állok kapcsolatban velük.”

Az igaz emberek cselekedeteinek érdekes hatása van Istenre. Arra késztetik, hogy ugyanúgy cselekedjen. Mózes szavai arra késztették tehát, hogy ő is vegye fel a “rejtett” és “névtelen” kapcsolatát népével. A kapcsolatot, ami meghaldja a Tórát, ami valójában a Tóra forrása. (Tehát Mózes nem csak a népét mentette meg ezzel, hanem a Tórát is.)

- o -


A Tecáve heti szakasz dicső emléket állít Mózes fantasztikus tettének, és annak, amit ezzel elért. Mivel amíg a neve nem kerül említésre ebben a szakaszban, addig névtelen lényege áthatja azt. Ezt láthatjuk a szakasz legelső mondatában is, ahol Isten szólt Mózeshez: “Te pedig parancsold meg Izrael fiainak” A szakasz legelső szavában --v’atah, “Te pedig” -- jelen van Mózes. Nem a neve, hanem az azon felül emelkedő “Te”.

Miért pont a Tecáve? Ádár hónap 7-e (Mózes születésnapja és halálozásának napja) mindig arra a hétre, vagy közel hozzá esik, amikor ez a hetiszakasz. S épp emiatt ez a szakasz a legalkalmasabb arra, hogy bemutassa Mózes lényegét.

Izrael teste

Izrael is sok szervből és végtagból áll.

Minden generációnak megvannak a maga kiemelkedő bölcsei, akik egész életüket annak szentelik, hogy a Tóra Isteni lényegével eggyé váljanak. Az ő életüket átszövi az Isteni igazság tudata. Ők Izrael népének az agya. Szívét azok az emberek alkotják, akik példamutatóan vallásos életet élnek. Karját a sikeres építészek és egyéb sikereket elérő emberek alkotják. Minden egyes zsidó, az adott generáció Mózesétől kezve egészen a kétkezi munkásig, Izrael testének elválaszthatatlan részét képezi. S mindenki ugyanúgy az “Apa végtagja”.

De ugyanúgy, mint ahogy egy apa-gyerek kapcsolatban, itt is elsősorban a gyerek gondolkodásmódja hozza létre a kapcsolatot az apával. S amíg az összes szerve és végtagja egy egységet képez testének egészével, addig testének minden része ugyanúgy az apja gyermeke. Ebből kifolyólag tehát az agy nem közvetítő szerepet játszik, a gyermek minden egyes testrésze, még lábujjának körme is tartalmazza azt az öntudatot, ami az apa és gyermek látszólag két külön testét egy egésszé formálja. De csak az elméjükkel való kapcsolatnak köszönhetően található meg ez a tudás a gyerek minden egyes testrészében.

Ugyanez vonatkozik Izrael népének testére. Bölcseinkhez való kötődésünk által válik népünk egy egésszé, s általuk tudunk kapcsolatot teremteni Teremtőnkkel. És bár igaz, hogy egy zsidó csak annyira tudja magától elszakítani az őt Istenhez fűző kötelékét, amennyire egy lábujjköröm le tudja vágni saját magát és ezáltal elszakítani magát atyjától, az is igaz, hogy ugyanez a zsidó meg tudja választani, hogy a mindennapjaiban miként jelenjen meg az őt Teremtőjéhez fűző kapcsolat. És – Isten ments- választhatjuk azt is, hogy elválunk vallási vezetőinktől és tudatalattinkból is száműzzük Istent. Választhatjuk azonban azt is, hogy elmélyítsük kapcsolatunkat Izrael “agyával” és ezáltal a Mindenhatóval való kapcsolatunk egy igazi, élettel teli valósággá válhat mindennapjainkban.

A tudatosság faktora

Rabbi Schneur Zalman szerint a magyarázat a Tórában megtalálható apa-gyermek metafórában keresendő. Mózes is azt mondja, hogy “Örökkévaló Uratoknak, Isteneteknek gyermekei vagytok”. Míg a zsidó nép Egyiptomban volt, Isten úgy beszélt róluk, mint “Elszőszülött gyermekem, Izrael.”

De mégis milyen értelemben atyánk Isten? Előszöris ott vannak a nyilvánvaló hasonlóságok: akárcsak egy apa, Isten megteremt minket és táplál bennünket étellel és szellemi táplálékkal. Határtalanul szeret minket, a mindent megbocsájtó apa szeretetével. Rabbi Schneur Zalman egész hosszasan elemzi ennek az apa-gyerek modellnek a különféle aspektusait, s ezen keresztül próbálja megvílágítani egymással és Mennybéli Atyánkkal való kapcsolatunk mibenlétét.

Egy mikroszkopikus kis anyag, amit az apa hordoz, új életet teremt. Az anya méhében egy kis sejt aggyá, szívvé, szemmé, füllé, karokká, lábakká, körmökké fejlődik, majd gondolkodó, érző, küzdő emberként világra jön.

Fizikailag nézve, ami valaha az apa testének és lelkének a részét képezte, az fokozatosan egy önálló, független emberré fejlődik. Mélységeiben megvizsgálva azonban azt találjuk, hogy a gyerek elválaszthatatlanná válik attól, aki “megalkotta” őt. A Talmud szerint a fiú az apjának karja. A gyerek tudatosságának legmélyén egy örök igazság rejtőzik: ő az apja gyermeke, lényének meghosszabbítása, személyiségének tükre. Testileg ugyan két külön emberről beszélünk, de lényegükben ugyanazok.

Persze lehet azt mondani, hogy rendben, talán a gyerek gondolataiban, az önmagáról alkotott képében, identitásának kialakulásában az apa és gyermek egysége tovább él. Agyának adott részében érzékelni lehet az apát, egy másik szekciójában pedig az egységüket, de a gyerek nem csak agyból áll, vannak más testrészei is, ami igenis elválik az apától, és teljesen külön entitást képez.

Nyilvánvalóan nem ez a helyzet azonban. Csak annyira, amennyire az igaz, hogy a szem magától lát és a száj magától beszél. Az ember testének részei egy egészként működnek, s maga az ember az, aki lát, aki beszél, aki tudatos. A gyerek kislábujjának körme is összeköttetésben áll az agyával, s épp ezért nem kevésbé egy az apával, mint az agy maga. Az agy az, ami összefogja és megtestesíti ezt az egységet.

De mi történik, ha a köröm, vagy egy végtag elszakad az agytól? Ez elvágná életének és tudatosságának központjától, s ennek folyományaként az apától. Másszóval a gyerek végtagjainak és szerveinek egysége az apa lényegével teljes egészében attól függ, hogy ápolják-e a kapcsolatot saját lelkükkel, amely átitatja őket ennek az egységnek a tudatával.

Pészach 2011 (5771)

Idén is igyekszem átláthatóbbá tenni ezt a sokrétű ünnepet. Akit érdekel egy témakör, csak kattintson a linkjére.

Takarítás Pészach előtt

Bevásárlás Pészachra

Egy-két szó arról, mit is ünneplünk, és a Széder este dióhéjban

A 2011-es (5771-es) Pészachi naptár

A Széder tál

A Széder este menete

Receptek Pészachra (nem saját receptek)

Yom Tov

Az abszolút áldozat



Sok év felkészülés után Mózes végre kész vezetővé válni. Zsidó csecsemő volt, akit a Nílusra bocsájtottak, Jocheved szoptatta, egyiptomi herceg lett, majd népének bátor védelmezője, s ugyanilyen bátorsággal kampányolt a zsidó egységért. Mint egy pásztor a vadonban. S ekkor Isten megjelent előtte égő csipkebokorként, hogy elmondja Mózesnek, hogy látta népének szenvedését, hallotta sirámaikat, ismeri bánatukat. S hogy őt, Mózest küldi, hogy megváltsa őket, kivezesse népét Egyiptomból, s elvigye őket a Sínai hegyig, hogy ott “hivatalosan” is kiválasztott népévé tegye őket.

Mózes azonban nem akar menni. Nem csak szimplán nemet mond, hanem 7 nap és 7 éjjel vitatkozik Istennel, s minden lehetséges érvet felsorakoztat küldetése ellen. S Isten éktelen haragra gerjedt.

Mózes először a szerénységét hozta fel ellenérvnek. “Ki bagyok én, hogy odaállhatnék a fáraó elé és követelhetném Izrael szabadon bocsájtását?” Minden ehhez hasonló érvre azt válaszolja Isten, hogy vele lesz majd. Végülis még a világ legszerényebb embere sem jelentheti ki magáról ezek után, hogy nem érdemes a feladatra.

Mózes a következő érvet hozza fel hát: “De hisz nem is ismerem lényeged. Hogyan képviselhetnék valakit, akinek nem tudom elmagyarázni a lényegét?” Isten tehát elmondja neki, ki is ő valójában. Erre Mózes csak annyit mondott, hogy nem fognak hinni neki, ha azt mondja, Isten küldte őt.

Ezt követően Isten megszidja őt amiatt, hogy megrágalmazta népét. Elmondja Mózesnek, hogy igenis hinni fognak neki, mert mondhat bármit, a zsidók mélyen hívők. Arra az esetre azonban, ha nem lenne eléggé meggyőződve népe hitéről, Isten ad neki néhány tippet, hogy hogyan bizonyosodhat meg hitükről.

Amikor minden egyéb kifogása elfogy, Mózes azt hozza fel, hogy beszédhibás, s egy vezetőnek beszédeket kell mondania. S Isten válasza annyira egyszerű erre, hogy nemigen kell ismételgetni. S végül Mózes csak szépen kéri Istent, hogy ne őt küldje. “Küldd azt, aki a világnak végén majd megváltja a zsidóságot”.

Miért viselkedik Mózes ilyen furcsán? Testvérei a rabszolgahajcsárok korbácsa alatt sínylődnek, a fáraó kezéhez pedig sok zsidó gyermek vére tapad. A pillanat, amiért a zsidók már négy emberöltő óta imádkoztak, végre eljött, Isten megjelent égő csipkebokor formájában, és közölte Mózessel, hogy őt küldi népe megváltására. Miért utasítja hát vissza Mózes ezt a küldetést? Szerénységből? Vagy azért, mert nem jó szónok? Bölcseink úgy értelmezik, hogy Mózes azt szeretné, ha a messiást küldené Isten a zsidók megváltására. Tudta ugyanis, hogy nem vezetheti majd be a zsidókat az ígéret földjére, s így nem tudja majd teljesen megváltani őket. Tudta, hogy Izrael népe diaszpórában fog majd ismét élni, s újra fizikai és spirituális fájdalmakat kell majd átélniük a száműzetés miatt. (Ha Mózes vezette volna be a zsidó népet az Ígéret földjére és építette volna fel a Szentélyt, akkor a zsidóságnak soha többet nem kellett volna száműzetésben élnie és a Szentélyt sem rombolták volna soha le, mert minden, amit Mózet tett, örök.) Tehát Mózes nem akar menni. Azt mondja, hogy ha elérkezett a megváltás ideje, akkor küldje azt, aki teljesen és örökre meg fogja váltani a népét. Hét nap és hét éjjel vitatkozott Mózes Istennel azon, hogy Isten hogyan akarja alakítani a történelmet, vállalva, hogy Izrael népének érdekében magára haragítja Istent. (Ez a fajta önfeláldozás, hogy népe érdekében hajlandó veszélyeztetni Istennel való kapcsolatát, végigkísérte Mózes vezetői stílusát élete végéig. Amikor a zsidók az aranyborjút imádták, akkor is azt mondta Mózes Istennek, hogy inkább őt hagyja ki a Tórából, csak a népének bocsásson meg.)

Mózes soha nem fogadta el a száműzetés perspektíváját. S miután az Isteni parancs erejének engedelmeskedve elfogadta küldetését, egész életében azon fáradozott, hogy ez legyen a végső megváltás. Életének legutolsó napjáig könyörgött Mózes Istennek, hogy engedje, hogy ő vezesse be a zsidókat a Szentföldre. Életének legutolsó napjáig vállalta, hogy magára haragítja Istent, csak hogy megóvja népét minden további száműzetéstől.

A hűséges pásztor



Izrael vezetőjének lenni összetett feladat. A vezérnek védelmeznie és megváltania kell a népét, ki kell nyilatkoztatnia, kormányoznia kell, s táplálni a népét testileg épp úgy, mint lelkileg. Mózes, mint a nép vezetője, nem csak az emberek tanítója és törvényhozó volt, hanem raaya meheimna is, azaz hűséges pásztor vagy a hit pásztora. Vagyis népének táplálója testileg és lelkileg. Testüket mannával, lelküket a hittel táplálta.

Így tehát Mózes Egyiptomból a messzi Midianba került, hogy Jethro bárányainak pásztora legyen. A Midrás itt megjegyzi, hogy a zsidó nép egy másik nagy vezére, Dávid is akkor tanulta meg, hogyan kell jó vezetőnek lenni, amikor apja nyáját őrizte. Először a legfiatalabb bárányokat engedte a mezőre, hogy lelegeljék a fű zsenge hajtásait. Aztán az idősebb bárányokat és kecskéket engedte a mezőre, hogy a fű közepét lelegeljék. S csak legvégül engedte oda az erejük teljében lévő, fiatal kosokat, hogy a kemény gyökereket megegyék. Nem elég, ha egy vezér szimplán utat mutat, vagy ha egy tanár egyszerűen csak tanít. Atyáskodnia kell “bárányai” felett, vagyis személyre szabott módon átadni nekik a tudást, hogy az tényleg rögződni tudjon.

Egyszer egy kisbárány megszökött a csordától. Mikor Mózes megtalálta, a kisbárány ivott. Miközben karjában rigatva visszavitte a csordához, elmondta neki, hogy nem tudta, hogy szomjas.

A történet tanulsága az, hogy nem gonoszságból vagy rosszaságból szökött meg a kisbárány, hanem szimplán csak szomjas volt. S ugyanígy, ha egy zsidó eltávolodik a zsidóságtól, akkor azt azért teszi, mert hiába keresi az élet értelmét, a Tóra “vize” nem oltja szomját, s így másfele keresgél.

Csak akkor válhatott Mózes Izrael vezetőjévé, amikor ezt megértette. Csak egy olyan pásztor képes felemelni és hazavezérelni az elkóborolt bárányt, aki nem ítéli őt el, aki átérzi ennek a báránynak a problémáit, megérti indokait.

Izrael Védelmezője

Mózes első cselekedete, amit a Tóra jegyez, két központi elemből tevődik össze: megvédeni a népét a külső ellenségektől és megőrizni népének egységét. Azon a napon, amikor Mózes felnőtté vált, elment testvérei közé és látta szenvedésüket. A fáraónál töltött évek nem ölték ki belőle a népe iránt érzett kötődést. Amikor látta, hogy egy izraelitát halálra vert egy egyiptomi, rögtön úgy érezte, hogy cselekednie kell. Még akkor is, ha tudta, hogy ezzel feláldozza kivételezett helyzetét a palotában.

Rögtön az ezt követő napon Mózes ismét cselekszik. Ekkor két zsidó vitájába avatkozik bele. Amikor látta ugyanis, hogy saját népének két tagja konfliktusba került egymással, akkor megértette, hogy nem az egyiptomiak ereje miatt vannak rabszolgasorban, hanem saját széthúzásuk miatt. Mózes meglátása szerint megváltásuk kulcsa a kölcsönös egyetértés, bizalom és felelősségvállalás.

Ezen két cselekedetét követően azt várnánk, hogy Mózes azonmód népe vezetőjévé emelkedik, előbb azonban pásztorrá kellett válnia.

Mózes

Pészach alkalmából Mózes-sorozatot indítok. Egyelőre nem tudom megmondani, hány részes lesz, de nagyon sok, az biztos. Először nagyobb vonalakban írok majd pár dolgot róla, később pedig belemélyedek az életébe. S a kapcsolódó ideológiákról, gondolatmenetekről is ejtek majd szót. Remélem nem lesz unalmas számotokra.

Íme hát az első rész, Mózes csecsemő és gyerekkora.



Mikor Mózes megszületett, a ház megtelt világossággal. Ez már akkor jelezte, hogy majdan az emberiség megvilágosítója lesz. Születésekor azonban még el kellett rejteni ezt a fényt, mert rá is, mint minden zsidó fiú csecsemőre, halál várt, ha a fáraó emberei ne-adj-Isten rátalálnak. A későbbiek folyamán egy fonott kosárban a Nílusra tették, hogy megmenekülhessen. Ha nem sikerült volna, akkor a többi zsidó csecsemő sorsában osztozott volna, akiket a Nílusba fojtottak a fáraó emberei.

Ebben a cselekedetben újabb példát láthatunk arra, milyen is egy jó vezető. Egy jó vezető ugyanis nem “felülről” jön, hanem osztozik népe sorsában. Ez volt az első lecke, amit Isten megtanított Mózesnek az égő csipkebokornál: “Velük vagyok szenvedéseikben”

De nem csak az empátia bizonygatása volt a célja annak, hogy Mózest a Nílus vizére bocsátották. Ez volt az első lépés a nép megváltása felé. Bölcseink szerint a fáraó azért fojtatta vízbe az összes zsidó fiút, mert asztrológusai azt jövendölték, hogy Izrael népének megmentője vízben leli majd halálát. (Később, a sivatagi vándorlás során láthatjuk majd, hogy ez így is történik, csak nem olyan formában, ahogy azt az egyiptomiak elképzelték.) Azon a napon, amikor Mózest a Nílus gondjaira bízták, az asztrológusok azt mondták a fáraónak, hogy az, akinek a zsidó nép megváltása volt elrendelve, vízbe került. Ekkor pedig a fáraó visszavonta a rendeletét.

Mózes nővérének, Miriamnak mesterkedésének köszönhetően Mózest saját anyja szoptathatta és nevelhette kora-gyerekkorában. Később viszont a fáraó palotájába került, hogy ott a királyi család tagjaként nevelkedjen. Így tehát egyszerre kellett Egyiptom hercegének és zsidó rabszolgának lennie. Ahhoz, hogy vezetni tudja népét, osztoznia kellett sorsukban, ahhoz viszont, hogy le tudja győzni a népét rabszolgasorba hajtó erőket, el kellett vegyülnie az egyiptomi nemességben. Mózesnek “be kellett mennie” a fáraóhoz (Exodus 10:1), hogy megtudja, miben rejlik ereje.

A 2011-es Pészachi naptár (5771)

Most, hogy Purimnak vége, ismét gőzerőre kapcsol a pészachi felkészülés. Minden zsidó háztartásban bőszen folyik a takarítás, hogy minden készen álljon az első Széder estére, ami idén, 2011-ben, április 18-ra esik.

Lássuk hát az idei Pészachi “menetrendet”. Amit a gyertyagyújtási időpontokhoz tudnia kell annak, aki nem beszél angolul: a “Select a country” legördülő menüsorban Hungary jelenti Magyarországot. A “Select a city” kifejezés azt jelenti, hogy “válasszon ki egy várost”, ami egyszerű, mert csak Budapest van a menüsorban. Ezt követően a “go” feliratú gombot kell megnyomni. A megjelenő táblázatban pedig a következők találhatók:

Alot Hashachar (dawn) "Firstborn" Fast Begins

Hajnal, az elsőszülöttek böjtje megkezdődik

Earliest Tallit and Tefillin

A talesz és tfilin legkorábbi felöltésének időpontja

Netz Hachamah (sunrise)

Napkelte

Latest Shema

A legutolsó Shema

Zman Tefillah

Finish Eating Chametz before

Ezt az időpontot megelőzően kell befejezni a chametz (kovászos) fogyasztását

Sell and Burn Chametz before

Ezt az időpontot megelőzően kell eladni és elégetni a chametzot (kovászosat)

Chatzot (midday)

Dél

Minchah Gedolah (earliest Minchah)

A legkorábbi mincha

Minchah Ketanah

Plag Haminchah

Candle Lighting

Gyertyagyújtás

Shkiah (sunset)

Napnyugta

Tzeit Hakochovim (nightfall)

Sötétedés

Bedikat Chametz (Search for Chametz)

Chametz (kovász) keresés

Chatzot (midnight)

Éjfél

Sha'ah Zemanit (proportional hour)

Arányos óra

ENNYI BEVEZETŐ UTÁN PEDIG LÁSSUK A NAPTÁRT :)


2011. április 17. vasárnap (5771. Nisszán 13.)

Ez az első Széder estét megelőző nap. Győződjünk meg arról, hogy eladtuk az összes kovászos ételünket és italunkat.

Sötétedés után homecoljunk. A kovászkeresés előtt mondjuk el az áldást, utána pedig nyilvánítsuk semmissé az esetleg véletlenül megmaradt kovászt (Kol Chamira). A pontos időpontok itt találhatók.

2011. április 18. hétfő (5771. Nisszán 14.)

Ez a Pészachot megelőző nap, s az első Széder este napja.

Ekkor van az elsőszülöttek böjtje. Ahhoz, hogy egy elsőszülöttnek ne kelljen böjtölnie, részt kell vennie egy olyan étkezésen, ami egy parancsolat teljesítéséhez kapcsolódik, mint amilyen mondjuk a reggeli imádságot követő étkezés ezen a napon a zsinagógában.

Ezen a reggelen van az utolsó lehetőség eladni és megsemmisíteni a tulajdonunkban lévő kovászos ételeket/italokat. S ne felejtsük el időben abbahagyni a kovászos ételek fogyasztását. A pontos időpontért kattintsunk ide.

Égessük el a még meglévő, el nem adott kovászosat. A pontos időpontért kattintsunk ide.

A délutáni Mincha imáknál szokás elmondani a Pészachi Áldozat bemutatására kötelező parancsolatot is.

Ezen az estén kell elmondani a Pészachi gyertyákra az áldásokat, melyek a következők:



BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL YOM TOV.

azaz



Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a gyertyák meggyújtását Yom Tov-kor.



BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM SHE-HECHE-YA-NU VE-KI-YE-MA-NU VE-HIGI-A-NU LIZ-MAN HA-ZEH.

azaz



Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megteremtettél bennünket, tápláltál minket és megengedted, hogy megérjük ezt a napot.

A gyertyagyújtás időpontjai itt találhatók.

Ezen az estén van az első Széder, amiről összefoglalót itt olvashat róla az érdeklődő, bővebben pedig ezen a linken tájékozódhat róla. Az első Széder estét egyébként úgy is szokták emlegetni az Exodus alapján, mint az “Őrködés éjjelét” (Leil Shimurim).

2011. április 19. kedd (5771. Nisszán 15.)

A reggeli imádság keretében kivesznek két Tórát is a Tóraszekrényből, s felolvassák belőle az Exodus és a Számok egyes részeit, s a Haftorából is az ide vonatkozó részeket.

Elimádkozzuk az imát a harmatért és elhagyjuk az imát az esőért, s ezt egész Szukkotot követő napig megtesszük.

A rabbi megáldja a gyülekezetet majd egy ünnepi ebéd következik.

Ez az Omer számlálás kezdő napja, azaz Omer első napja. Az Omer időszaka 49 nap, az ötvenedik nap Shavuot, a Tóraadás ünnepe. Omer az az időszak amikor lelkünket “fejlesztjük” és saját “belső” Egyiptomunkból eljutunk a Sínai hegyig, s készek leszünk a Tóra bölcsességének befogadására.

Sötétedés után veszi kezdetét a második Széder este. Egy, még az ünnep előtt meggyújtott láng segítségével gyújtsunk gyertyát, s mondjuk el a következő két áldást:



BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL YOM TOV.

azaz



Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a gyertyák meggyújtását Yom Tov-kor.



BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM SHE-HECHE-YA-NU VE-KI-YE-MA-NU VE-HIGI-A-NU LIZ-MAN HA-ZEH.

azaz



Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megteremtettél bennünket, tápláltál minket és megengedted, hogy megérjük ezt a napot.

A gyertyagyújtás időpontjai itt találhatók.

A második Széder este szokásai ugyanazok, mint az elsőé, összefoglalót itt olvashat róla az érdeklődő, bővebben pedig ezen a linken tájékozódhat róla.

2011. április 20. szerda (5771. Nisszán 16.)

Ez Pészach második napja. A nap a zsinagógában indul a megfelelő imádságokkal az Istentisztelet keretein belül.

A rabbi megáldja a gyülekezetet, s az áldást egy ünnepi ebéd követi.

Sötétedés után végezzük el a Havdalah ceremóniát, de hagyjuk ki belőle a gyertyára és a fűszerekre mondott áldást. A gyertyagyújtás pontos időpontjáért kattintsunk ide.

Pészach közbenső napjait ünnepeljük ezután. Ezt a napot követően egészen az ünnep utolsó előtti napjáig dolgozhatunk (bár nem minden munkát végezhetünk el) és csak Pészachi kóser ételeket fogyaszthatunk. Az ünnep tiszteletére minden nap elfogyasztunk egy pohár bort.

2011. április 21. csütörtök (5771. Nisszán 17.)

Pészach harmadik napja, Chol Hamoed első napja. A kifejezés, Chol Hamoed, szó szerint azt jelenti, hogy hétköznap az ünnep alatt. Ezek azok a fél-ünnepi jellegű napok, amik Pészachkor és Szukkotkor vannak az ünnep kezdete és vége között.

Ezeken a közbenső napokon sok közösségben nem viselnek tfilint az Istentiszteleteken.

Ez Omer harmadik napja.

2011. április 22. péntek (5771. Nisszán 18.)

Pészach negyedik, Chol Hamoed második, Omer negyedik napja.

Sok közösségben szokás, hogy a reggeli imádságokkor nem viselnek a férfiak Tfillint ilyenkor.

A munkát illetően a szokásos hétköznapi életet élhetjük némi korlátozással.

Napnyugta előtt gyújtsuk meg a Shabbati gyertyákat egy már égő lángról és mondjuk el a következő áldást:



BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL SHA-BBAT KO-DESH.

azaz



Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megteremtettél bennünket, tápláltál minket és megparancsoltad a szombati gyertyák meggyújtását.

A gyertyagyújtás pontos időpontjáért kattintsunk ide.

A péntek esti Istentisztelet a Mizmor leDaviddel kezdődik a Lechu Nerannena helyett. Az Amidah után pedig Omer negyedik napját számoljuk.

Élvezzük a nyugodt Shabbati vacsorát Istentisztelet után és természetesen barchesz helyett használjunk maceszt.

2011. április 23. szombat (5771. Nisszán 19.)

Pészach ötödik, Chol Hamoed harmadik, Omer ötödik napja.

A reggeli Istentisztelet a rendes menetrend szerint zajlik, csak az Amidahba szúrjuk be a Yaaleh Veyavo-t.

Az Istentiszteletet ünnepi ebéd követi.

Az esti Amidaht az Atah Chonantanu-val egészítjük ki. Az Amidaht követően Omer ötödik napját számoljuk.

Sötétedés után végedzzük el a Havdalah ceremóniát.

2011. április 24. vasárnap (5771. Nisszán 20.)

Pészach hatodik, Chol Hamoed negyedik, Omer hatodik napja.

A reggeli imádság alatt továbbra sem viselnek a férfiak Tfillint, hisz még mindig tart Pészach. A Tórát is előveszik a Tóraszekrényből Istentisztelet alatt és olvasnak belőle.

Este pedig gyertyát kell gyújtani Pészach hetedik napjának tiszteletére a következő áldás kíséretében:



BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL YOM TOV.

azaz



Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a gyertyák meggyújtását Yom Tov-kor.

Ide kattintva megtalálhatjuk a pontos időpontot a gyertyagyújtáshoz.

Az esti Istentisztelet során az Amidaht követően Omer hatodik napját számoljuk. Ezt egy ünnepi vacsora követi kiddussal együtt.

Sok közösségben szokás ilyenkor fennmaradni egész éjjel és a Tórát tanulmányozni, ezzel is tisztelegve a Vörös Tenger kettényitásának csodája előtt. Ugyanis Isten Pészach hetedik napján választotta szét a tengert, amikor őseink kivonultak Egyiptomból.

2011. április 25. hétfő (5771. Nisszán 21.)

Pészach hetedik, Omer hetedik napja.

Ezt a napot Shevi’i Shel-nek is nevezik. Ennek a napnak az estéjén nyílt szét a Vörös tenger a zsidók előtt és csaptak össze a hullámok az egyiptomi üldözők feje felett.

A reggeli imádságot követően a rabbi megáldja a gyülekezetet, majd egy ünnepi ebédre kerül sor.

Este gyertyát gyújtunk Pészach nyolcadik napjának tiszteletére egy már meglévő láng segítségével, s a következő áldást mondjuk:



BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL YOM TOV.

azaz



Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a gyertyák meggyújtását Yom Tov-kor.

Ide kattintva megtalálhatjuk a pontos időpontot a gyertyagyújtáshoz.

Este ünnepi vacsorát eszünk, amit Kiddush előz meg.

2011. április 26. kedd (5771. Nisszán 22.)

Pészach utolsó, Omer nyolcadik napja. Más néven Acharon Shel Pészach.

A reggeli Tóraolvasást követően Yizkor-ra kerül sor. Ez az az ima, amit elhunyt szüleink lelkéért szokás mondani bizonyos ünnepekkor, s ilyenkor azok nem tartózkodhatnak a teremben, akiknek mind a két szülője él.

A rabbi ezt követően megáldja a gyülekezetet, s az áldást ünnepi ebéd követi.

Ezen az utolsó napon igyekszünk elérni a szabadság legmagasabb fokát, s a végső megváltásra fókuszálunk. Pészachot egy hatalmas ünnepi vacsorával zárjuk, amit a “Messiás Lakomájának” is hívunk. Ez a vacsora napnyugta előtt kezdődik, sötétedés után végződik és megünnepeljük a messiás majdani biztos eljövetelét. A vacsora alatt pedig megiszunk négy pohár bort és természetesen maceszt is eszünk.

A vacsorát követően pedig sort kerítünk a Havdalára, csak kihagyjuk belőle a fűszerekre és a gyertyára mondandó áldást.

Az esti Amidah után Omer nyolcadik napját számoljuk.

A sötétedés beállta a hivatalos vége Pészach ünnepének. Pontos időpontért kattintsunk ide.
Eztán pedig visszavásárolhatunk mindent, ami kovászos.

2011. április 27. szerda (5771. Nisszán 23.)

Ez a nap követi Pészachot. Ezt a napot Isru Chag-nak hívjuk. Ezen a napon tilos böjtölni.

Purim 2011

Idén március 19-21-ig ünnepeljük Purimot. Arról, hogy mit ünneplünk, és arról, hogy hogyan ünnepeljük már rengeteget írtam. És bár ugyanaz a nevem, mint a főhősnőnek, nem tartozik Purim a kedvenc ünnepeim közé. Éppen ezért nehéz írnom róla. Általában igaz rám, hogy sokkal könnyebben írok arról, ami közel áll a szívemhez. Ezért született a legtöbb bejegyzés Hanuka és Pészach témában. De Purim is fontos ünnep, még akkor is, ha én személy szerint nem kedvelem annyira.

Idén ez az egy Purimi bejegyzés lesz, a chabad kérdések és válaszok szekciójából válogatok szerintem érdekes kérdéseket a témakörben.

Beöltözhet egy nő férfinek Purimkor?

Mielőtt válaszolnék, szeretném kiemelni, hogy az ilyen jellegű kérdéseket mindenképp beszélje meg saját rabbijával, mert még a halahikus hatóságok közt sincs egyetértés a választ illetően.

A Tóra kifejezetten tiltja, hogy az ellenkező nem ruháit hordjuk. Ez a túlzottan szabados viselkedést hivatott meggátolni. Ettől viszont a kérdés még marad: Purimkor, amikor csak a móka kedvét szolgálná az ellenkező nem ruháinak viselése, szabad-e ilyet tenni.

Rabbi Moshe Isereles két ellentétes vélemény ír a zsidó vallás törvénykönyvében. Az egyik szerint tilos, a másik szerint nem. S hozzáteszi, hogy az engedékenyebb előírást szokás követni.

A Mishnah Berurah (Israel Meir Kagan rabbi által szerkesztett halahikus törvénykönyv) viszont azt javasolja, hogy semmiképp se öltözzön egyik nem a másik ruháiba Purimkor.

A legtöbb rabbi, aki elgondolkodott a kérdésen, azt javasolja, hogy ne öltözzön egyik nem a másik ruháiba, s mindegyik a korábbi rabbik kijelentéseire hivatkozik. Romlott szokásnak tartják.

A legjobb az, ha megkérdezi a saját rabbiját, hogy az ön közösségében mi az irányadó.

Viszont a purimi jelmezekre is vonatkoznak szabályok:

- Nem lehetnek shatnez-tartalmúak, akkor sem, ha kölcsönzöttek.
- Ugyanolyan szerénynek, visszafogottnak kell lennie, mint bármi más, amit az év többi részében viselünk.

Küldhetek gyászolónak purimi ételcsomagot?

A gyászoló gyásza iránti tiszteletből nem illik mishloach manot-t (ételcsomag) küldeni annak, akinek az elmúlt 12 hónapban hunyt el szülője. A gyászoló családjának azonban szabad küldeni.

Amikor péntekre esik Purim, akkor hogyan tudom az összes ilyenkorra előírt mitzvát időben teljesíteni?

Viszonylag ritkán esik Purim péntekre, és valóban alapos tervezést igényel, hogy mindennel időben végezzünk még a Shabbat beköszönte előtt. A Megilát csütörtök este és péntek reggel olvassák, az ételajándékot és a szegényeknek adandó pénzérméket pedig még pénteken nap közben adjuk át, amíg még világos van.

Az igazi kérdés az, hogy mikorra időzítsük a Purimkor szokásos ünnepi étkezést. Ugyanis nem szabad a Shabbati vacsora előtt teleennünk magunkat, hogy jó étvággyal tudjuk körülülni a Shabbati asztalt. A legjobb az, ha még reggel vagy a délelőtti órákban (12 előtt) kerítünk rá sort. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor kora-délután ejtsük meg.

S hogy a Purim ne váljon kapkodássá, érdemes a Shabbati vacsorával már csütörtök estére elkészülni.

Miért kell két különféle ételnek lennie az ételajándékban? Mint pl. egy fürt szőlő és egy sütemény. És miért kell mind a kettőre külön áldást mondani ahelyett, hogy elég lenne egyet mondani mindkettőre és úgy elküldeni?

Örülök, hogy rákérdezett erre, mert így el tudom oszlatni az ételajándékkal kapcsolatos félreértéseket. Általános tévhit, hogy kétféle ételnek kell a csomagban lennie. Két adag ételnek kell lennie, ami lehet ugyanaz a fajta is. A zsidó törvénykönyv két adag húst hoz példának. És mindenféle húsra a Shehakol áldást kell mondani, ezért tehát nem szükséges mindkét szelet húsra külön elmondani ugyanazt az áldást, elég egyszer is.

Miért is különleges az, ha valaki a születésnapján távozik az élők sorából

A judaizmus különleges áldásnak tartja, ha valaki a zsidó születésnapján távozik az élők sorából. És hogy miért?

A Talmud azt tanítja, hogy Mózes Ádár hónap 7-ik napján hunyt el, ami pontosan a 120-ik születésnapja volt. A Talmud azt magyarázza, hogy Isten számítja ki és fejezi be az igaz emberek életét.

A haszid tanítók azt magyarázzák, hogy azon a napon, amikor megszülettünk, Isten megbízott minket egy küldetéssel. Az igaz emberek úgy élik éltüket, hogy kihozzák magukból a maximumot, és a lehető legtökéletesebben hajtják végre küldetésüket. Ezt a tökéletességet pedig az fejezi ki legjobban, hogy ugyanazon a napon fejezi be valaki a küldetését, mint amelyiken elkezdte.