Mindenkire vonatkozó böjtnapok az 5770/5771-es zsinagógai évben (2010/2011)

Gedalia böjtje 5771. Tisri 3. (2010. szeptember 11.)

Yom Kippur 5771. Tisri 10. (2010. szeptember 17-18.)

Assarah b’Tevet 5771. Tevet 10. (2011. december 17.)

Eszter böjtje 5771. Ádár 13. (2011 március 19.)

Shiva Assar B’Tammuz 5771. Tammuz 17. (2011. július 19.)

Tisha b’Av 5771. Av 9. (2011. augusztus 9.)

Az 5770/5771-es zsidó év ünnepi naptára (2010/2011)

Elul hónapja 5770. elul 1-29 (2010. augusztus 11- szeptember 8.)
Rosh Hasana 5771. tisri 1-2 (2010. szeptember 8-10)
Yom Kippur 5771. tisri 10. (2010. szeptember 17-18)
Szukkot 5771. tisri 15-21 (2010. szeptember 23-29)
Szimhat Tóra 5771. tisri 22-23 (2010. szeptember 30 - október 1)
Hanuka 5771. kiszlév 24 - tevet 2 (2010. december 1-9)
Tevet 10. 5771. tevet 10. (2010. december 17.)
Tu B’Shevat 5771. shevat 15. (2011. január 20.)
Purim 5771. ádár 13-15 (2011. március 19 – március 21.)
Pészach 5771. nisszán 14-22 (2011. április 18 – április 26.)
Omer 5771. nisszán 16- sziván 5. (2011. április 20 – június 7.)
Pészach Sheni 5771. ijár 14. (2011. május 18.)
Lag BaOmer 5771. ijár 18. (2011. május 22.)
Shavuot 5771. sziván 5-7 (2011. június 7-9)
Tammuz 17. 5771. tammuz 17. (2011. július 19.)
A három hét 5771. tammuz 17 – av 9. (2011. július 19 – augusztus 9.)
A kilenc nap 5771. av 1-9 (2011. augusztus 1-9)
Tisha B’Av 5771. av 9. (2011. augusztus 9.)
Av 15. 5771. av 15. (2011. augusztus 15.)

Ámen

A Talmud szerint a héber “amen” szó az amanah szóval rokon, ami őszinteséget, hitelességet, hitet jelent. Kiejteni “ah-men”-nek szokták, vagy az askenázi kiejtés szerint “uh-méjn”-nek. Amikor halljuk, hogy valaki imádkozik, ámennel válaszolunk rá, s ezzel erősítjük meg, hogy hiszünk abban, amit az imént hallottunk. Ezen felül pedig az amen szó (אמן) a héber א-ל מלך נאמן szavak (El Melech Ne'eman) akronímja, s ez a kifejezés azt jelenti, hogy “Isten, a Király, akiben bízhatunk”.

Mikor kell ámennel válaszolnunk

  • Amikor halljuk, hogy valaki áldást mond. Akkor is ámennel válaszolunk, ha az áldás nem tartalmazza Isten nevét.
  • Ahhoz, hogy ámennel válaszolhassunk, hallanunk kell az egész áldást, vagy a végét, vagy legalábbis tudnunk kell, melyik áldásra válaszolunk ámennel. Ha nem hallja az áldás legalább egy részét valaki, vagy tudja, melyik áldásról van szó, akkor nem mond áment.
  • Lehet, de nem elterjedt szokás ámennel válaszolni rögtön, ahogy meghalljuk Isten nevét. Azért nem elterjedt, mert sokszor jobb nem megzavarni egy áldást.
  • Akkor is lehet ámennel válaszolni, ha mikrofonon vagy más hangosítón keresztül hallunk egy áldást.
  • Ámennel rögtön az áldás befejezte után kell válaszolnunk. Nem szabad elsietnünk és még azelőtt mondanunk, hogy az áldás befejeződne. De halogatnunk sem szabad, és nem mondhatjuk az áldás befejezténél jóval később.

Mikor nem szabad ámennel válaszolnunk

  • Ha valaki pont akkor fejezi be a ugyanazt az áldást, amit valaki más is ugyanakkor fejezett be, akkor nem mond áment, mert az olyan, mintha a saját áldására válaszolt volna.
  • A nem szükséges áldásokra sem válaszolunk ámennel. Pl. ha valaki már mosott kezet étkezés előtt s mondott a kézmosásra áldást, akkor a későbbi salátára mondott áldás nem szükséges, mert a kenyérre mondott áldásban benne foglaltatik az összes többi étel is. (Kiddusokon a kézmosást bor/szőlőlé ivása követi, majd a kenyérre mondott áldás, s csak eztán jön az étkezés) Tehát ebben az esetben nem szükséges a salátára külön áldást mondani, úgyhogy ha valaki mégis mond, akkor nem válaszolunk ámennel.
  • Amikor egy gyereket tanítunk az áldásokra, akkor azokban az esetekben nem válaszolunk ámennel, amikor gyakorlásként mondja az áldást, nem pedig eredeti céljának megfelelően.
  • Ha valaki megváltoztatja egy áldás rabbik által jóváhagyott szövegét, akkor nem válaszolunk ámennel.
  • Nem-zsidó áldására is válaszolhatunk ámennel, ha hallottuk a teljes áldást. De tilos áment mondanunk abban az esetben, ha az a nem-zsidó egy bálványimádó vallást követ.
  • Ha valaki a hitközség akarata ellenére lesz a hitközség kántora, akkor az ő áldásaira nem muszáj ámennel válaszolnunk. (Azokra az áldásaira persze, amiket kántori minőségében mond el)

Istentisztelet alatt

  • Amikor a Kaddish imára válaszolunk, ezt mondjuk: “Amen Yehei Shmei Rabbah…” S ha ilyenkor erősen koncentrálunk és határozottan, hangosan válaszolunk, akkor meghosszabbíthatjuk életünket. Ugyanis Isten hallgatja imáinkat, s ha a Kaddish-ra hangosan, teljes lelkünkkel koncentrálva válaszolunk, akkor minden rosszat elűzünk magunktól. A teljes szöveg így hangzik: Amein. Y'hay sh'may raba m'vorach l'olam ul'ol'may ol'ma-yuh yis-buh-raych. Magyarul: Áldott legyen az Ő neve most és mindörökké.
  • Aki az egybegyűltekkel együtt fejezi be a reggeli Amidah imádság alatt az utolsó imát, a "Go'al Yisroel,"-t az nem válaszol ámennel.
  • Ha valaki pont akkor fejezi be a “yis-buh-raych” kifejezést, amikor a kántor, akkor válaszolnia kell ámennel.
  • Ha pedig ugyanakkor fejez be egy imát, mint a kántor, de nem ugyanazt az imát, mint a kántor, akkor ámennel kell válaszolnia a kántor áldására.

MITZVAH

Többesszáma mitzvot. Szó szerinti jelentése parancsolat. Általában mitzvah alatt a Tórában lévő 613 Isteni parancsolat egyikét értjük, egy jótettet vagy vallási előírást. A Chassidut szerint a mitzvah szó a tzavta szótőből ered, ami csatolmányt jelent, azaz a mitzvah “hozzákapcsolja”, “hozzáköti” a parancsolatot végrehajtó embert Istenhez, aki parancsol.

Eruv

Háromfajta Eruv létezik.

Az Eruv Tavshilin lehetővé teszi, hogy főzzünk Yom Tov-kor Shabbatra.

Az Eruvei Techumin lehetővé teszi, hogy 2000 kubitnál többet sétáljon az ember városfalon kívül Shabbatkor és Yom Tov-kor. (Csak nagyon indokolt, sürgős esetben)

S a legszélesebb körben elterjedt az Eruv Chatzeirot. Leginkább ezt szokták Eruv alatt érteni azok, akik Eruvról beszélnek.




Shabbatkor 39-féle tevékenységet tilos végeznünk. Az egyik tiltás arra vonatkozik, hogy nem szabad cipelni magánterületről nyilvános területre, s ugyancsak tilos nyilvános területen cipelni bármit is. Magánterület ebben az értelemben lakott területet jelent, s eredetileg az otthont jelentette ill. a fallal körülvett lakott területeket, mert a fal elválasztotta ezeket a házakat a nyilvános területektől. Nyilvános területnek minősülnek az utcák, sikátorok és nyílt terek.

Mi a helyzet akkor, ha valaki egy viszonylag kis városkában él, ahol túlnyomó részt zsidók laknak, de nincs fal, ami körülvenné ezt a városkát? Ebben az esetben nyilvánvalóan minden nyilvános területnek minősül az egyes családok házain kívül, s tilos egyik házból a másikba átvinni bármit is.

Viszont van módja annak, hogy nagyobb területeket vagy akár egész városokat is magánterületté tegyünk: fallal vagy kapukkal körül kell venni az adott területet. (Nyilván manapság ez nem kivitelezhető, lásd lejjebb, hogy hogyan lehet megoldani mai modern életünkben az Eruvot)

Viszont nem mindent lehet cipelni akkor sem, ha van Eruv. Semmit olyasmit nem lehet cipelni, ami használható a Shabbatkor tiltott egyéb dolgokhoz. Ilyen pl. a toll, mert Shabbatkor tilos írni és a toll írásra használható. Esernyőt sem hordozhatunk, mert kinyitni és összecsukni azt tilos Shabbatkor. Az Eruv célja az, hogy lehetővé tegyen olyan alapvető dolgokat, mint elvinni a taleszünket vagy imakönyvünket a zsinagógába, magunkkal vihessük a kulcsunkat, olvasószemüvegünket vagy olyan ruhadarabokat, amiket leveszünk, ha meleg van. Az Eruv továbbá lehetővé teszi azt is, hogy babakocsit toljunk, gyerekestül, pelenkástul, babaételestől.

Bölcseink viszont aggódtak, hogy ha van Eruv, akkor könnyen elfeledkezünk arról, hogy tilos Szombaton cipelni. Ezért kifejlesztették az ún. eruvei chatzairot-ot. Az eruv területén belül mindenki hozzájárul a közösség Shabbati étkezéséhez egy kis ennivalóval, amit aztán az egyik lakóházban tárolnak. (Elterjedt szokás, hogy egy család látja el a teljes közösséget étellel. Általában maceszt szoktak használni, mert az sokáig eláll.) Ez azt szimbolizálja, hogy az eruvon belül élők egy nagy családot alkotnak, akik közösen étkeznek. Az eruv szó szerint azt jelenti, hogy “összekeverni”, azaz “elegyíti” egymással a közösség tagjait.

Persze ennek mind egy fizikai fallal körülvett részen kell történnie. A zsidó törvények szerint nem kell feltétlenül falnak lennie annak, ami körülkerít egy adott területet. Lehet ez dróttal összekötött oszlopsor is. Ennek az oszlopsornak persze meg kell felelnie a magasságra, egymástól való távolságra és az összekötés módjára vonatkozó halachikus előírásoknak.

Ezen oszlopok felállítása lényegesen bonyolultabb, mint elkészíteni egy étel eruvot. Az erre vonatkozó előírások a legösszetettebbek közül származnak a Talmudból. Éppen ezért felállításához elengedhetetlen egy rabbi hozzáértő irányítása.

Ahhoz pedig, hogy az Eruv be tudja tölteni célját, karban kell tartani. Ha elszakadt valahol egy drót, akkor már nem tudja ellátni funkcióját. Ahol van Eruv, ott általában egy erre kijelölt ember minden héten végigellenőrzi az oszlopokat és drótokat, s ha kell, akkor javításokat eszközöl.

S bár egyre több Eruvot hoznak létre világszerte, vannak azért fenntartások ezzel kapcsolatban. Előszöris azok, akik használják, átmehetnek olyan területekre, ami már nem tartozik az Eruvhoz, s mindezt tehetik anélkül, hogy észrevennék. Másodsorban ha Shabbatkor sérül meg az Eruv, akkor senki nem tud róla, s ennek következtében akaratunkon és tudtunkon kívül megszegjük a Shabbat előírásait. Harmadsorban pedig, akik rendszeresen használják az Eruvot, könnyedén elfeledhetik, hogy ez egy kivétel, s hogy létezik tiltás a cipelés ellen Shabbatkor.

Nem csak a zsidóknak vannak fenntartásaik azonban az Eruvval kapcsolatban. Bár általában már meglévő telefonpóznákat használnak a létesítésekor, sok nem-zsidó városlakóban ellenérzést vált ki, vannak olyan önkormányzatok, amik nem engedélyezik Eruv létesítését. Viszont minden nehézség ellenére egyre több Eruv épül szerte a világon. A Washington-i Eruv pl. magában foglalja a Fehér Házat is, a Strassbourg-i pedig az Emberi Jogok Európai Bíróságát.


Szabályok ennivaló megáldására

Összetett szabályok vonatkoznak arra, mikor és hogyan kell áldást mondanunk az ételre, amit megeszünk. Néhány alapvető szabályt leírok itt:

  • Akkor is kell áldást mondanunk, ha csak egy falatot eszünk.
  • Tudnunk kell, melyik áldás vonatkozik az adott ennivalóra, mielőtt megáldjuk.
  • Az ételt jobb kezünkben tarva mondjuk el az áldást (balkezesek balban)
  • Ne beszéljünk addig, amíg le nem nyeltük az első falatot.