Tisha B’Av - Av hónap 9.

Ez a nap idén július 29 alkonyattól július 30 alkonyatig tart. Ezen a napon sok katasztrófa történt a zsidósággal, Isten nyilvánvalóan elátkozta ezt a napot. Az Első Szentély ezen a napon pusztult el, 500 évvel később a Második úgyszintén. Amikor a zsidók Simon Bar Kochba vezetésével fellázadtak a rómaiak ellen i.sz. 135-ben, akkor is Av hónap 9-én verték le a lázadást. Angliából i.sz. 1290-ben űzték ki a zsidókat. Ez a nap is Av 9-e volt. 1492-ben Izabella királynő és férje, Ferdinánd kiadott egy rendeletet, miszerint a zsidóknak 4 hónapjuk van elhagyni az akkori Spanyolország területét. A negyedik hónap legutolsó napja, amikor egy zsidó sem maradhatott már tovább spanyol földön, szintén Tisha B’Av-ra esett. Történészek szerint a II. Vilgháború az I. Világháború egyenes következménye volt. Az I. Világháború kitörése pedig szintén Av 9-re esett.

Ebből a zsidóság azt a következtetést vonta le, hogy a történelem nem egy véletlen eseménysorozat, hanem egy Isteni terv része, amit sajnos nem mindig érthetünk meg.

Ezen a napon tilos enni, inni, mosakodni, testünket beolajozni és szerelmeskedni. Bőrből készült cipőt szintén tilos viselni. Tórát tanulmányozni sem szabad, s mint a süve ülés-nél, ekkor is alacsony zsámolyokon kell ülni egész nap.

S az összes eddig említett, gyászra vonatkozó tiltás itt is érvényben van.

A Tisha B’Avot követő Shabbatot pedig Shabbat Nachamu-nak hívjuk, ez idén augusztus 1-re esik. A vígasz szombatja ez. Azért hívják így, mert Ésaiás könyve úgy kezdődik: “Nachamu, Nachamu, Nachamu”, s ez a szó vígsztalást jelent.

A kilenc nap

Idén a július 22-31 között lévő időszakra esik. A Talmudban írva van, hogy amikor Av hónap beköszönt, mérsékeljük örömünket. Av hónap elsejétől sok olyan dologtól tartózkodunk, ami örömet okozhat vagy örömmel kapcsolatos.

Nem ültethetünk fákat, ha az a célunk vele, hogy árnyékot adjon vagy gyönyörködtesse a szemünket. Nem renoválhatjuk otthonunkat, viszont ha valaki hajléktalan, akkor építhet magának otthont. Tilos új ruhát venni, varrni, kötni, szőni, fonni, még akkor is, ha csak Av hónap 9-e után akarja viselni. Használt ruhát sem szabad venni akkor, ha azért vennénk, mert annyira jól néz ki. Az új ruha vásárlásának tilalma sokkal szigorúbb, mint a már korábban vásárolt új ruha viselésének tilalma.

Ezek a tiltások csak akkor érvényesek azonban, ha nem ütköznek micvába. Ha okkal tartunk attól, hogy a ruha ára felmegy Av 9-e után, akkor megvehetjük, de viselni csak a kilenc nap leteltével szabad.

Av Rosh Chodesh-től (Rosh Chodes az az új hónap elejét jelző egy vagy kettő félünnepnap, a hold állásától függően) kezdve tilos ruhát mosni addig, amíg a kilenc nap le nem telik. Ha valakinek csak egy váltás ruhája van, azt kimoshatja Rosh Chodesh után, egész addig a hétig, melyre Av 9-e esik.

Ha valaki nagyon izzad és minden nap más inget kell viselnie, akkor vegyen még időben megfelelő mennyiségű inget és mindegyiket viselje még Av Rosh Chodesh előtt, s ezesetben viselheti addig a hétig, melyre Av 9-e esik.

Tilos hajat vágatni, a szülők nem vághatják le gyermekeik haját Tammuz 17-től (2009-ben ez július 9.) és Av Rosh Chodesh-től kezdve tilos a gyerekek ruháit kimosni. A csecsemők ruháit bármikor ki lehet mosni, ha feltétlenül muszáj, de igyekezzünk csak kis mennyiséget mosni és azt se nyilvánosan tegyük.

Új cipőt sem viselhetünkAv Rosh Chodeshtől kezdve, viszont ha speciálisan Av 9-re vásároltunk új cipőt, akkor aznap azt szabad hordani.

Eljegyzést lehet tartani, de csak ünnepi étkezés nélkül.

Av Rosh Chodeshtől kezdve Av 9-ig tilos húst enni vagy bort inni, mert ez alatt az időszak alatt szűnt meg az áldozási lehetőség a Szentélyben. Hagyományaink úgy alakultak, hogy azt is tilos enni, amiben hús főtt. Viszont olyan ételt lehet enni, ami húsos edényben készült. Ha körülmetélés, pidyon haben, Bar- vagy Bat Mitzvah van, vagy egy talmudi magyarázat tanulságát vonják le, akkor szabad húst enni és bort inni.

Rosh Chodeshtől kezdve szokásos a sahtereknek (az az ember, aki kóserül le tud vágni egy állatot) eltenni a késüket. Ilyenkor csak a betegek számára vágnak le állatot, vagy Shababthoz, esetleg ünnepi étkezéshez.

A Havdalah ceremónián szokás sört használni bor helyett. A chabad szokása az, hogy borra mondanak áldást és egy olyan gyereket kérnek meg, hogy igya meg, aki már elég érett ahhoz, hogy tudja, mi a jelentősége az áldásnak.

Élvezetből fürdeni sem szabad ezen időszak alatt. Ha csak a tisztálkodás a cél vagy egy beteg embernek előírta az orvos, akkor szabad. Csak akkor tilos, ha kifejezetten az élvezet kedvéért merülünk a habokba. Uszodába is tilos menni ilyenkor. Ha Rosh Codesh péntekre esik Av hónapban, akkor a Shabbat tiszteletére el lejet menni a Mikvába.

A Shabbat Chazon-t (Av hónap 9-ét közvetlenül megelőző szombat) megelőző pénteken tilos teljes egészében megmosakodni, csak a kezet, arcot és lábfejet szabad hideg vízben megmosni. Azok, akiknek szokásuk minden Shabbat előtt elmenni a Mikvába, azoknak most is szabad, de ha valaki csak alkalmanként jár el, annak nem.

Tammuz 17.

Ez a nap idén július 9-re esik. Ezen a napon böjtölünk, a böjt neve Shiva Assar B’Tammuz. Ezen a napon törte össze Mózes a két kőtáblát, dühében, amiért a zsidók az aranyborjút bálványozták. Ez volt az a nap is, amikor a rómaiak áttörték Jeruzsálem falát, hogy elkezdjék lerombolni a Második Szentélyt.

S akkor lássunk egy kis történelmi áttekintést a Második Szentély lerombolásáról.

Forrás


A Második Szentély 420 évig állt, mielőtt a rómaiak lerombolták i.sz. 69-ben. Erre a 420 évre a nagy politikai változások és vallási ellentétek voltak jellemzők. Állandóan fenyegetett a leigázás veszélye közeli s távoli népek által. Júdea is idegen fennhatóság alatt állt ezen időszak legnagyobb részében. A vallási és politikai vezetők egyfolytában azon igyekeztek, hogy kizárólagos fennhatóságuk alá vonját a provinciát. Júdeán belül is vallási rivalizálás dúlt a farizeusok és szedukszeusok között.



A béke és nyugalom egyetlen tündöklő időszaka Salome Alexandra uralkodásának idejére esett (i.e. 76-66.). Ő férjét, Jannaj Királyt követte a trónon. Testvérével, Rabbi Simon ben Shetach-hal sikerült békét teremteniük mind politikai, mind vallási téren. A királynő erős hadsereget hozott létre, hogy megvédje országát. Rabbi Simon ben Shetach pedig kiépített egy Jesiva-hálózatot, hogy minden gyerek oktatásban részesülhessen. (A Jesiva az a hely, ahova legvallásosabb zsidók járnak imádkozni és tanulni) Ezen évek alatt virágzott a gazdaság, nem támadott ellenség és általános jólét uralkodott. A királynő azonban egyre idősödött, s nem tudta már irányítani országát. Idősebbik fia, Hirkánosz természetétől fogva visszahúzódó, csendes ember volt. Nem lett volna jó utóda a trónnak. Ifjabbik fia, Arisztobulosz, azonban nagyravágyó és törekvő volt. Ennek tükrében szintén alkalmatlannak tetszett Hirkánosz. Salome halála után a népesség megoszlott annak tekintetében, hogy kinek kellene trónra kerülnie. Véres zavargások törtek ki, s polgárháború kerekedett belőle. Hogy megnyugtassák a kedélyeket, az akkori római uralkodót, Pompeiuszt kérték fel a testvérek, hogy közvetítsen. Döntse el ő, melyikük legyen a király. Ő természetesen Hirkánoszt választotta, hogy bábként irányítva őt Júdea is római provincial legyen.



Sok Arisztobuloszhoz hű zsidó nem fogadta el Pompeiusz döntését. Zavargások törtek ki Jeruzsálemben. A Szentély a vallásosok erődjévé vált. I.e. 63-ban Pompeiusz seregei beléptek a Szent Városba és leverték a lázadást. Hirkánoszt királlyá koronázták és a főpapi tisztség is az övé lett. Arisztobuloszt börtönbe vetették, a lázadókat kivégezték. Azzal, hogy Hirkánosz és Arisztobulosz Pompeiuszt hívta segítségül, akaratlanul is római kézre juttatták Júdeát.

Júdeát a rómaiak nagyon megadóztatták és a Szíriai és Júdeai római prokonzulátus jogi fennhatósága alá helyezték. Egy rómait neveztek ki Júdea élére. S bár a zsidók küzdöttek a római elnyomás ellen, megaláztatásaikat méltósággal viselték el.

Hogy elejét vegyék a zsidó nacionalizmusnak, Júdeát öt részre osztották és a Sanhedrint (bíróság) feloszlatták. Titokban folyatta azért a Sanhedrin a működését. A rómaiak idegeneket is betelepítettek, hogy egy nem-zsidó többséget hozzanak létre.




I.sz. 66-ra sok tengerparti városban a zsidók felesleges kívülállókká váltak. Szenvedtek az idetelepült európaiak gúnyolódásától. A lenézett zsidók rablás és gyilkosság áldozatai lettek. Júdea akkori római kormányzója, Floriusz minden zsidót bebörtönöztetett, aki bírósághoz fordult az őt ért sérelem miatt. A Szentélyt rajtaütés-szerűen megtámadta, s kincseit elrabolta. Katonáit arra bíztatta, indítsanak felkeléseket a zsidó negyedekben. Egy napon 3600 zsidó lemészárolására került sor Jeruzsálemben 66-ban. Floriusz azt remélte, a zsidók meg akarják majd bosszulni a mészárlást, ugyanis így igazolni tudta volna a zsidók tömeges meggyilkolását, javaik elkobzását és a Szentély lerombolását. Sajnálatára azonban a zsidók felvonulást szerveztek, hogy békét kössenek a kormányzóval. A vérszomjas római katonák a felvonulók közé lőttek és sok zsidót megöltek. Előrenyomulásukat a templomhegyig folytatták.

Sok zsidó gyűlt össze a Szentélyben, hogy elzárják a bejáratát s a rómaiak visszavonultak. Floriusz félt, hogy a prokonzul megtorolja ezt rajta, s visszatért Caesarea-i házába. Eltemette a gyilkosok és zendítők képének emlékét gondolatai mélyére, a zsidók azonban nem tudtak és nem akartak felejteni. Az első lázadás Róma ellen ezzel kezdetét vette.

Egész Júdea felkelt a rómaiak ellen. A prokonzul azonban nem tudta eldönteni, hogy csak Floriusz ellen szólt, vagy egész Róma ellen. Akárhogy is, a felkelés mindenképpen a Római Birodalmat veszélyeztette. A prokonzul katonákat hozatott Júdeába, de Chesvan hónap nyolcadik napján vereséget szenvedett. Rómában dühödten fogadták e hírt. Neró 60000 római katonát küldött Júdeába, élükön Veszpáziánusszal, hogy tegyenek rendet. A rómaiak bázisa Észak-Galileában volt. A képzetlen zsidó felkelőknek esélyük sem volt a jól szervezett római hadsereg ellen. A városok egymás után estek el, s Veszpáziánusz szemet vetett Jeruzsálemre.



Kamtza & Bar Kamtza

Ez egy nemzet tragikus hanyatlásának története. Egy olyan népről szól, amely egyszer büszke és nemes volt, ám vándorlók, koldusok és rabszolgák népe lett, holott egyszer csodálták tagjait és felnéztek rájuk. A gyűlölet céltáblájává vált e nép. A zsidó nép. Miként válhatott Isten választott népe Isten visszautasított népévé?

Egy bizonyos zsidónak volt egy barátja, Kamtza, s egy ellensége, Bar Kamtza. Rendezett egy nagyobb ünnepséget és elküldte szolgáját, hogy hívja meg barátját, Kamtzát. A szolga azonban tévedésből Bar Kamtzát hívta meg, aki legszebb ruháját öltötte fel, s boldogan ment el az ünnepségre, mert azt hitte, hogy a zsidó megbocsátotta neki múltbéli ellentéteiket. Amikor azonban a zsidó meglátta Bar Kamtzát, követelte, hogy távozzon.

“Mit keresel te itt? Hazugságokat terjesztesz rólam, s aztán vendégül láttatnád magad velem?”
“Mivel már úgyisz itt vagyok, kérlek engedd meg, hogy maradjak. Mindent kifizetek, amit fogyasztok.”

A zsidó dühösen visszautasította az ajánlatot.

“Akkor engedd meg, hogy a teljes ünnepség költségeinek a felét én álljam.”

A makacs zsidó erre is nemmel válaszolt.

“Akkor fizetem a teljes költségét, csak ne hozz engem zavarba többé.”

Az önfejű zsidó azonban kidobatta Bar Kamtzát. Bar Kamtza pedig, miután felállt és leporolta kabátját indulatosan felkiáltott: “Nagy és érdemes Rabbi Zachariah ben Avkulas, te is jelen voltál, láttad, mi történt velem, s mégsem vettél védelmedbe. Részt vettél megalázásomban. Te is bánni fogod még azt, ami ez után következik.”

Bar Kamtza felkereste Nérót és azt mondta neki, hogy a zsidók felkelést terveznek Róma ellen. Néró kérdezte, hogy bizonyosodhatna meg erről. Erre Bar Kamtza csak annyit felelt, küldjön áldozatot a Szentélybe, s figyelje meg, hogy elfogadják-e úgy, mint a régi időkben. Néró elküldött hát egy fél borjút égőáldozatnak Bar Kamtzával, akit egy csapat római kísért. Bar Kamtza az út során titokban egy sebet ejtett az állaton, hogy ne lehessen elfogadni áldozat gyanánt. Amikor megérkeztek az állattal és felajánlották a Szentélyben lévőknek, akkor a rabbik el akarták fogadni, hogy ne sértsék meg az uralkodót. Azonban Rabbi Zechariah ben Avkulas nem engedett álláspontjából, miszerint sérült állatot tilos feláldozni. Így hát visszautasították az áldozatot, s ami ez után következett, az az egyik legsötétebb korszaka a zsidó történelemnek.



Veszpáziánusz vezette a sereget a zsidók ellen. Bekerítette Jeruzsálemet és három évig fogságban tartotta. Nem engedett senkit se be, se ki. Volt azonban három gazdag férfi, Nakdimon ben Gurion, Ben Kalba Savua és Ben Tzitzis Hakeses. Egyikük azt mondta: “Majd én ellátom a várost búzával és árpával.” Másikuk felajánlotta, hogy bort, sót és olajat ad. A harmadik fával látta el a közösséget, hogy tudjanak főzni és fűteni.

A rabbik dicséretesnek találták e felajánlásokat, különösen a fáét. Rav Chisda meg is állapította, hogy egy raktárnyi búza feldolgozásához hatvan raktárnyi fára van szükség. Miután ellenőrizték a raktárakat megállapították, hogy 21 évre elegendő készletük van.

Volt azonban egy csoportyi ember, akik lázadóan viselkedtek (birvonim). Bölcseink azt mondták: “Mnjünk ki a rómaiakhoz és kössünk velük békét.” De a lázadók nem fogadták el javaslatukat, ők meg akartak küzdeni a várost körülvevő sereggel. Bölcseink azt mondták, hogy ez értelmetlen lenne, válaszként a lázadók felgyújtották a gabonatartalékot tartalmazó raktárakat, s éhínségre kárhoztatta ezzel a jeruzsálemieket. Rabbi Yochanan ben Zakkai azt látta, hogy az emberek szalmát forraltak s megitták a vizét. Ennek láttán úgy döntött, hogy megpróbál egyezségre jutni a rómaiakkal.



A lázadók vezetője Abba Sikra ben Batiach volt, Rabbi Yochanan ben Zakkai unokaöccse. A rabbi üzent neki, hogy látogassa őt meg titokban, és ő megjelent. A rabbi megkérdezte tőle, meddig akarja még megakadályoni az egyezségi kísérletet. Hisz nem volt élelem Jeruzsálemben, s egyezkedés nélkül a biztos éhhalál várt rájuk. Abba Sikra azt mondta erre, hogy nem tehet semmit, bármit mond a lázadóknak, megölik érte.

Rabbi Yochanan megkérte, hogy dolgozzon ki egy tervet, hogy ő, Rabbi Yochanan elhagyhassa a várost, mert talán még nincs veszve minden.

Abba Sikra a következőket mondta erre:

“Tégy úgy, mintha beteg lennél. Mindenki meg fog majd látogatni. Később tegyél magad mellé valamit, ami roppant bűzt áraszt. Ekkor azt fogják hinni, meghaltál. Úgy szervezd, hogy csak a követőid cipeljenek ki téged, hogy ne tűnjön fel, hogy könnyű a tested. Mindenki tudja, hogy az élők könnyűek, a holtak nehezek.”

Rabbi Yochanan így is tett. Rabbi Eliezer fogta egyik oldalról, Rabbi Yehoshua a másik oldalról, mikor kicipelték. A városfalhoz érve az őrök meg akarták késelni, hogy bizonyosak legyenek abban, hogy amit a rabbik kivisznek, az tényleg egy holttest. Abba Sikra, aki szintén velük volt, azt mondta: “A rómaiak azt fogják mondani, hogy a zsidók megkéselik a neves rabbijaikat.” Erre az őrök meg akarták taszajtani, hisz ha még él, akkor a fájdalomtól felkiált. Abba Sikra viszont azt válaszolta, hogy nem lenne jó, ha a rómaiak azt látnák, hogy taszigálják a zsidók a rabbijaikat. Az őrök erre kinyitották a városkaput és kiengedték rajta Rabbi Yochanant. Egész Veszpáziánusz sátráig vitték, s ő elkezdte beszédét.



“Béke legyen veled, király! Béke legyen veled király!” Veszpáziánusz erre csak annyit válaszolt neki: “Két halálos bűnt is elkövettél. Először is nem vagyok király, mégis királynak szólítottál. Másfelől pedig ha király volnék, sokkal előbb kellett volna jönnöd.”

Erre a rabbi azt felelte:

“Ami azt illeti, igazából király vagy. Ha nem lennél az, akkor nem lenne Jeruzsálem a tied, mivel azt mondja az írás “és megdõl a Libánon egy hatalmas által.” (Ésaiás 10:34) A hatalmas kifejezés pedig csak királyra vonatkozhat szintén az írás szerint: “Vezérük közülük származik, és fejedelmük a maguk körébõl.” A Libánon kifejezés pedig csak a Szentélyre vonatkozhat, mint ahogy azt a Tórában olvashatjuk: “Hadd menjek át kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, a mely a Jordánon túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont!” (Deuteronomium 3:25)”

“Arra pedig, hogy miért nem jöttem előbb, azt tudom csak válaszolni, hogy a lázadók nem hagyták, hogy elhagyjam a várost.”

Veszpáziánusz azt mondta:

“Ha egy mézzel teli hordó köré tekeredne egy kígyó, akkor nem próbálnák meg eltörni a hordót a mézért pusztán a kígyó miatt?”

Rabbi Yochanan hallgatott. Rabbi Yosef (egyesek szerint Rabbi Akiva) viszont a következő idézetet citálta: “a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi.” (Ézsaiás 44:25) Ehelyett azt kellett volna mondania Veszpáziánusznak, hogy csipesszel lefeszítené a kígyót, megölné és a hordó sértetlen maradna.




Néhányak szerint 4 herceg is jelen volt: egy Arab, akit Pangarnak hívtak, egy afrikai herceg, az Alexandriai herceg és a palesztin herceg. Ők rejtvényeket adtak fel Rabbi Yochanannak.

“Mi lenne, ha egy nagy vázában lenne a kígyó?” Rabbi Yochanan azt felelte: “Akkor egy kígyóbűvölő segítségével kiszednénk a kígyót, s a váza sértetlen maradna.”

Pangar azt mondta erre:

“A kígyót megöljük, a vázát eltörjük.”

A következő kérdés az volt, mit tenne a Rabbi, ha egy toronyban lenne a kígyó. Rabbi Yochanan azt felelte, hogy szintén kígyóbűvölő segítségére lennének szorulva. Pangar pedig azt válaszolta erre:

“A kígyót megöljük, a tornyot felgyújtjuk.”

Rabbi Yochanan erre azt mondta Pangarnak:

“Minden szomszédunk, aki gonoszan viselkedik, saját magában tesz kárt. Nem elég az, hogy nem védtek meg minket? Tényleg szükség van arra, hogy vádoljatok?”

Pangar azt felelte:

“Éppen hogy azt akarom, hogy jó legyen neked, mert amíg a Szentély áll, addig a nemzetek mindig is vitatkozni fognak veletek. Ha lerombolják, a viták is megszűnnek.”

Rabbi Yochanannak csak ennyi mondanivalója maradt: “A szív tudja, hogy szavaid őszinték-e vagy sem.”

Mialatt beszélgettek, egy hírnök érkezett Rómából és azt a hírt hozta, hogy a cézár meghalt és a szenátus Veszpáziánuszt jelölte ki utódául.



Veszpáziánusz a jó hír hallatára fel akarta húzni a cipőjét és felállni, de a cipő nem ment rá a lábára. Rabbi Yochanan azt mondta neki, hogy ez azért van, mert az írás szerint aki jó hírt kap annak csontjai megdagadnak, de lelohad, ha egy olyan ember megy el előtte, akit nem szeret. Veszpáziánusz megfogadta a tanácsot, s tényleg lelohadt a bedagadt lábfeje, s a cipő ismét ráment a lábára.

Veszpáziánusz megkérdezte, hogy ha egyszer ennyire bölcs, miért nem járult elé korábban. Rabbi Yochanan csak ismételni tudta magát, hogy a lázadók nem engedték senkinek, hogy elhagyja a várost.

Veszpáziánusz rövid gondolkodás után azt mondta Rabbi Yochanan-nak, hogy kérjen tőle valamit jutalmul azért, hogy elmondta neki, hogy az a végzete, hogy uralkodó legyen.

Rabbi Yochachan Yavne-t s a bölcseit kérte tőle, Rabban Gamliel leszármazottait, s azt, hogy gyógyítsák meg Rabbi Tzadok-ot. Veszpáziánusz pedig ezt követően visszament Rómába, s mást nevezett ki maga helyett a sereg élére.

Mások szerint azonban Rabbi Yochanan arra kérte Veszpáziánuszt, hogy mentse meg Júdeát. Veszpáziánusz azonban azt válaszolta erre, hogy Róma nem azért küldte őt ide, hogy aztán megmentse az országot, kérjen tőle valami mást. S ekkor Rabbi Yochanan azt kérte tőle, hogy akkor a nyugati kaput hagyja szabadon ami Lod-ba vezet, hogy egy négyórás periódus alatt aki akar, elmenekülhessen.

Amikor a város elfoglalására sor került, Veszpáziánusz megüzente Rabbi Yochanannak, hogy akik közel állnak hozzá, azokat küldje el a városból, mielőtt a légiók beveszik azt. Rabbi Yochanan pedig megkérte Rabbi Eliezert és Rabbi Yehoshuát, hogy menekítse ki Rabbi Tzadok-ot.



Amikor Veszpáziánusz elkezdte ostromolni a várost, négy falát felosztotta a négy herceg között. A Nyugati Fal Pangarnak jutott. Pangar tudta, hogy deklarálva van a Mennyben, hogy ezt a falat nem szabad elpusztítani, mert nyugatra van a Shechinah (Isten női oldala, Isteni jelenlét) nyugvóhelye. Veszpáziánusz felelősségre is vonta Pangart, amiért nem rombolta le a nyugati falat. Pangar azzal védekezett, hogy ő csak dicsőséget szerzett a birodalomnak, mert ha lerombolta volna, akkor senki soha nem tudná, mit is rombolt le Veszpáziánusz. Így viszont az emberek mind meg fognak hajolni Veszpáziánusz nagysága előtt. Veszpáziánusz azt mondta neki, hogy jól cselekedett, ám megszegte a parancsot. Büntetésül azt szabta ki, hogy le kell ugrania a tetejéről, s ha életben marad, akkor életben hagyja. Pangar leugrott és meghalt. Rabbi Yochanan ben Zakkai szavai pedig ezzel beteljesedtek.



Veszpáziánusz Tituszt küldte seregeinek vezetésére. Titusz megszentségtelenítette a Szentélyt. Egy prostituáltat kézen fogva bevitt a Szentélybe, kinyitott egy Tóratekercset és azon a Tóratekercsen magáévá tette a prostituáltat. Miután pedig ezzel végzett, kardjával elszakította a függönyt, ami elválasztotta a Szentély legszentebb részét a templom többi részétől. (A Szentek Szenje egy olyan helyiség volt, ahová tilos volt bemenni, Yom Kippurkor is csak a főpap tehette be oda a lábát. Az Első Szentély idején itt tárolták a tíz parancsolatot tartalmazó két kőtáblát, a Második Szentély idején azonban már csak az a kő maradt meg, amin a táblák álltak az első Szentélyben. Hogy mi lett a kőtáblákkal, máig tisztázatlan.) Amikor Titusz felhasította a függönyt, vér kezdett bugyogni belőle, s ekkor Titusz azt hitte, megölte a Mindenhatót. A függönyből zsákot készített és abba pakolta a Szentély minden értéktárgyát. Isten ezt akkor akarta megtorolni, amikor hazafelé hajózott Titusz. Titusz azonban azt mondta neki, hogy ne csak a tengereken legyen erős, küzdjön meg vele szárazföldön. Isten erre azt felelte neki, hogy rendben. Van egy jellegtelen élőlény, a szúnyog, mely azért jellegtelen, mert tudja szívni az ember vérét, de nem tudja, mikor elég. A szúnyog pedig bemászott Titusz agyába, s hét évig rágta agyát.

***



S hogy mi a tanulság? Az Első Szentélyt a bálványimádat, a hűtlenség és a gyilkosság miatt pusztította el Isten. A másodikat pedig az állandóan jelenlévő gyűlölet miatt. S ez az alaptalan gyűlölködés pont akkora vétek, mint az Első Szentély elpusztítására okot adó három bűn. Tán másképp alakult volna a történelem, ha az a zsidó nem alázza meg Bar Kamtzát, hanem megbocsát neki…

A három hét

Nemsokára egy háromhetes gyászidőszak veszi kezdetét. Három Hét, amikor a Szentély(ek) lerombolása miatt gyászolunk.

A három hét idén Július 9-30 –ig tart (Tammuz 17. – Av 9.). Ez az időszak hivatott arra, hogy meggyászoljuk a Szentély lerombolását, s azt, hogy emiatt azóta is száműzetésben élünk, mind testileg, mind lelkileg.

Ennek a három hétnek van egy másik elnevezése is: bein ha-metzarim, ami annyit jelent, “szorosban”. Ez a “szoros” arra a fájdalomra utal, amit el kellett szenvednünk Tammuz 17. és Av 9. között. Ebben az időszakban nagyon sok szenvedés, fájdalom, megrázkódtatás érte a zsidóságot. Ebben az “időszorosban” került sor mind a két Szentély lerombolására. Ezért lett ez a három hét ennek meggyászolására hivatott. Ebben az időszakban mérsékelten fejezzük csak ki, ha boldogok vagyunk. Ilyenkor nem kötnek házasságot, nem hallgatunk zenét, nem szokás nyaralni menni. Borotválkozni és hajat vágatni sem illik ilyenkor. Nem szokás elimádkozni a Shecheheyanu imát sem. Ezt az imát csak akkor szokás elmondani, ha új ruhát viselünk, vagy olyan gyümölcsöt eszünk, amit abban a szezonban még nem ettünk. Helyénvaló olyan esetekben is elmondani, amikor olyan eseményt ünneplünk, ami nem tér vissza többé. Mint mondjuk a körülmetélés vagy pidyon haben. Hasonlóképpen ha egy adott gyümölcs ebben az időszakban érik csak be, s később már nem lesz fogyasztható az évben, akkor erre a gyümölcsre elmondjuk a Shehecheyanu-t. Mivel hagyomány, hogy Shabbatkor engedélyezni kell ezen ima elmondását, ajánlatos eltenni a gyümölcsöt Shabbatig. Viszont ha egy várandós kismama megkívánja e gyümölcsöt, vagy egy beteh embernek szüksége van rá, akkor Shabbaton kívül is elmondható az áldás a három hét alatt. S ezen időszak alatt a megszokottnál is óvatosabbnak kell lennünk, nehogy baj érjen minket. Azok, akik nagyon vallásosak, egy bizonyos időszakot kizárólag arra szentelnek a három hét alatt, hogy visszavonuljanak, s kifejezetten gyászolják a lerombolt két Szentélyt.

10 lélekemelő cselekedet

Avagy tíz micva, amit egyszerűen a hétköznapokba lehet csempészni :)

Biztosan nagyon lélekemelő, ha földi javainkat eladományozzuk és egy kolostorba vonulunk a Himalájában. De mielőtt ezt megcselekednénk, van egy másik alternatíva. Amellett juthatunk magasabb spirituális szintre, hogy megtartjuk otthonunkat, családunkat, karrierünket, s úgy általában a megszokott életünket. Csupán micvákat kell tennünk, ami nem más, mint kapcsolatteremtés saját magunk és a Felsőbb Erő között. Egy micva által saját kis világunk egy részét magasabb szintre tudjuk emelni. Ennek az a célja, hogy a világot olyanná tegyük, amilyennek Isten elgondolta. Hiszen az életnek szépnek, a világnak pedig isteninek kell lennie. Ez ugye idáig egyszerűen hangzik, nade hogyan is kell hozzákezdeni? Rabbi Menachem M. Schneerson összeállított egy “alap” listát 10 valóban egyszerűen teljesíthető micváról. Hajtsunk végre párat belőle :)







A lehető legegyszerűbben a következőt tudjuk megvalósítani:

1. Szerezzünk be egy alumíniumperselyt, vagy alakítsunk ki egyet papírdobozból.
2. Tegyük íróasztalunkra munkahelyünkön.
3. Tegyünk bele pár pénzérmét.
4. Várjunk.
5. Az egyik kollegánk biztos meg fogja kérdezni, miért van a persely az asztalon.
6. Erre válaszoljuk: “Ez egy ún. puschka, csak tegyél bele felesleges aprót.”
7. Erre a kollegánk meg fogja kérdezni, hová kerül a pénz.
8. Válaszoljuk: “Nem tudom. Van valami ötleted?”
9. Ötleteljünk, hol is lenne a legjobb helye a pénznek.
10. Amikor megtelt, küldjük el a pénzt a kiválasztott jótékonysági szervezetnek, majd tegyünk egy új perselyt az asztalra.

S ezzel az egyszerű kis persellyel a munkahelyünket már felsőbb spirituális szintre is emeltük. Nyugodtan tegyünk perselyt az autónkba, konyhánkba, hálószobánkba, akár az űrhajónkba is :) Mindennek jót tesz, ha magasabb szintre emelkedik :)






A business-t az átlagember úgy látja, hogy az a másik ember átverésére lett kitalálva. A puschka azt az üzenetet hordozza, hogy az élet nem arról szól, hogy mit kapunk, hanem arról, hogy mit adunk másoknak. A pénz, amit keresek, azért van, hogy adakozhassak.







Sokkal jobb száz napon át minden nap egy fillért adományozni, mint százévente egy forintot. Azért, mert amikor kezünk ad valamit, egyre inkább adakozóvá válik.









Magasabb könyvespolcok

Nem, nem arról van szó, hogy létrára kell majd másznunk, ha el akarunk olvasni egy könyvet. Természetesen spirituálisan magasabb az a könyvespolc. S az egész otthonunkat feljebb emeli, még akkor is, ha nem olvassuk el a könyveket. Persze senki nem vág pofon azért sem, ha néha belekukkantunk egy-egy kötetbe ;-)

1. Szerezzünk egy könyvespolcot.
2. Menjünk el a helyi zsidó könyvesboltba, vagy nézzünk szét online a választékban.
3. Vegyük meg az alap köteteket: Mózes öt könyvét, Zsoltárok Könyvét, Imakönyvet. Lehetőleg olyat vegyünk, amiben magyarul is le van írva minden és kommentárok is vannak benne.
4. Vegyünk olyan könyveket is, melyek spirituálisan felemelően hatnak ránk, s vásároljunk néhány könyvet a gyerekeknek is.
5. A könyveket tegyük könyvespolcainkra, éjjeli szekrényünkre, mindenhova, ahol csak megfelelő hely van nekik a lakásban.
6. A gyerekek el fognak kezdeni kérdezősködni. “Mama, Papa, mik ezek a fura új könyvek a polcon? Felolvasol nekem egyet?”
7. Erre azt feleljük: “Nem. Ez csak felnőtteknek való.” S nyomatékosítsuk ezt azzal, hogy a kanapén belemélyedünk egybe.
8. Ezek után a gyerekek már égni fognak a vágytól, hogy megismerhessék a könyvek tartalmát.
9. Mi pedig megadjuk magunkat, és olvasunk nekik a könyvekből, s magyarázunk is nekik hozzá.
10. Vegyünk még több könyvet (no és persze könyvespolcot).

S ezek után az otthonunk, bár a külső szemlélő számára úgy fog tűnni, mintha még a földön lenne, valójában szárnyallni fog. S életünk percről percre magasabbra emelkedik.






Milyen házad van? Bármivel is legyen tele, olyan lesz a jellege. A mi lakásunk tele van zsidó könyvekkel. Négyezer évnyi zsidó kötettel. Tehát ez egy 4000 éves ház. Olyan ház, ami az örökkévalóságnak épült.









Az egyetemes “házemelő”

1. Keressük meg házunk ajtaját. (Ugye, hogy egyszerű :) )
2. Nézzük meg, van-e rajta Mezüze.
3. Ha igen, folytassuk a hetedik pontnál az olvasást. Ha nincs, a negyediknél.
4. Vegyünk egy Mezüzét egy szép tokkal. Nem kósert vagy üres tokot ne vegyünk.
5. Hívjuk össze a családot az ajtónál.
6. Szögeljük fel az előírt módon a Mezüzét.
7. Hétévente egyszer vigyük el egy rabbihoz megnézetni, hogy még mindig kóser-e. (Az időjárási viszonyok tréflivé tehetik.)
8. Keressünk még ajtókat a lakásban.
9. Szögeljünk fel még több Mezüzét.
10. Amikor a postás panaszkodik, hogy hiába nyomta a csengőt öt percig, mondjuk el neki, hogy egy ősi imádság az, amit nyomkodott :)






Azt mondják, mindenki lelke megismerhető az ajtaján található Mezüze alapján. Van ebben igazság. Az ajtó egyik helyiségből a másikba vezető út. A Mezüze pedig az útravaló gondolat. S végülis mi is kapunk üzenetet, mikor erre a világra jövünk, s ez az üzenet is ott van, rejtve a Mezüzénkben.







Mi a lényege a Mezüzének? Egy kis tekercset, ami kinyilvántítja azt, hogy csak egy Isten van, felszögelünk az ajtóra. S ez az egy Isten védi otthonunkat, véd minket.









Legyen világosság

A világ őrjítő hely. Az életünk nem más, mint egy hajó, ami viharban hánykódik a tengeren. Péntek este azonban elmenekülhetünk egy másik világba, ahol minden nyugodt és csendes. A nyugalom ezen világát Shabbatnak hívjuk. És a Shabbat gyertyagyújtással kezdődik.

1. Számoljuk össze, hány nő van otthon. Mindenkit vegyünk bele, aki elég idős ahhoz, hogy értse, mi zajlik körülötte. (nagyjából 3 éves kortól)
2. Legalább egy gyertyát és gyertyatartót készítsünk ki mindenkinek. Azoknak, akik már férjnél vannak, kettő kell.
3. Állítsuk a gyertyatartókat az étkezőasztalra vagy annak közelébe.
4. Tegyük a gyertyákat a gyertyatartókba.
5. Várjunk péntekig.
6. Pénteken várjunk a megfelelő időpontig, amikor meg lehet gyújtani a gyertyát.
7. Dobjunk néhány érmét a pushkába.
8. Gyújtsuk meg a gyertyát.
9. Körözzünk kezünkkel a gyertya felett, takarjuk el szemünket és mondjuk el az áldást.
10. Nyissuk ki szemünket és merüljünk el a spirituális nyugalomban.






Amikor szombaton gyertyát gyújtok, elképzelem, milyen lehet ez az űrből nézve. Ahogy a sötétség eléri a földet, látom a sok kis gyertyát, amint pontokként felgyulladnak, hogy elnyeljék azt. Először Új-Zélandon, majd Ausztráliában, aztán Indiában, Izraelben, Európában, Amerikában és végül Hawaii-on vagy Tahitin. 24 óra alatt az egész világ kap egy kicsit Shabbat fényéből.







A lélek világa pengeti a tettek világának húrjait. Tetteink visszajátsszák lelkünk dallamát, aminek fantasztikus a hatása. Egy megfelelő időben gyújtott kis gyertya ebben a világban, amit a jó cél érdekében gyújtanak, olyan spirituális lángot képes meggyújtani, ami aztán be tudja világítani az egész világot.









Étel, ami a lelket táplálja

A Himalája már említett kolostorában mindennapi rizsüket fogyasztják a szerzetesek. Minden nap háromszor esznek proteint, szénhidrátokat és a szükséges vitaminokat megfelelő arányban tartalmazó étkezést, s ezen felül tízórait és uzsonnát. S ezt nem csak azért eszik, hogy csillapítsák éhségüket, hanem azért is, mert szükségük van energiára a jótettek végbeviteléhez.

Amikor íly módon eszünk, felemeljük ételünket. Végülis annak az uborkának nem lett volna lehetősége pénzt dobni a pushkába. De úgy, hogy megesszük, részünkké válik, s részesedik minden micvából, amit teszünk. A csavar ott van, hogy nem minden ételt lehet íly módon emelkedetté tenni, csak a kóser ételeket. Néhány alapelv a kóserséghez:

1. Húsos és tejes ételeket együtt enni vagy együtt tárolni nem kóser.
2. Az állatokat a kóserség szabályai szerint kell levágni, átvizsgálni és tárolni.
3. A disznó, a páncéllal rendelkező tengeri élőlények s még néhány állat sosem lesz kóser. Viszont minden hal, aminek uszonya és pikkelye is van, kóser.
4. Minden gyárilag előállított ételt kóser szabályok szerint kell elkészíteni. Nagyon sok ilyet lehet kapni manapság a boltokban, csak a megfelelő cimkét kell keresni.

Manapság több, mint hatmillió ember étkezik kóserül.
A boltban kapható élelmiszerek 30%-a el van látva kóser tanusítvánnyal.
Az elmúlt 10 évben a boltban kapható kóser ételek száma közel 2000%-kal nőtt.
A kóser konyha az ételpiac leggyorsabban fejlődő szektora.






Ha egészséges, finom ízű csirkét akarunk enni, akkor kósert vegyünk. A kóser csirkét úgyanis úgy sózták, hogy minden vért eltávolítsanak belőle, majd jéghideg vízben áztatták. A nem kóser csirkéket meleg vízben áztatják, hogy könnyebben le tudják szedni a tollait. A melegvizes áztatás a baktériumok terjesztésének egyik legjobb módja.
- Dr. Myles Bader -










Fekete bőr

A Tfilinnél nincs titokzatosabb micva a zsidó vallásban. Ez az abszolút paradoxon megtestesítője, mert összeköti a halandó embert az Örökkévaló Istennel. A Tfilin felhelyezésével minden reggel egy időtlen helyre lép be viselője. A Tfilin egy pár fekete bőrdoboz, ami papiruszra írt imádságot rejt magában. Az egyiket a fejre, a másikat a karra, a szívhez közel kell tenni. Naponta egyszer kell használni, általában a reggeli imánál, mialatt a Shma Yisraelt elmondjuk. A 13 évnél idősebb zsidó férfiaknak kell minden reggel ezt viselniük ima alatt, kivéve Shabbatot és Yom Tov-ot.

1. Ha még nincs, szerzzünk be egy Tfilint és a “használati utasítását”.
2. Ha már van, akkor ellenőriztessük rendszeresen, hogy még kóser-e.
3. Keljünk fel reggel – vagy bármikor, amikor még világos van.
4. Mosakodjunk meg és öltözzünk fel.
5. Vegyük ki a Tfilint a tokjából.
6. Tegyük fel a megfelelő módon.
7. Mondjuk el a Shma Yisrael-t.
8. Vegyük le a Tfilint.
9. Tekerjük fel a Tfilint.
10. Tegyük vissza a tokjába a Tfilint.

Ha nem számítjuk az ébredést, mosakodást és öltözködést, akkor nagyjából öt percig tart ez a rituálé minden reggel.






Minden reggel imádkozom a Tfilinnel. Úgy érzem, ez kapcsol a világhoz minden reggel. Olyan, mint a televízió, csatlakoznom kell a hálózathoz, mielőtt működni tudok.







A Tfilin az ember számára olyan, mint a számítógép a technológia számára. Mind a kettő kapcsolatot teremt és nagyon sok funkciót lát el. A számítógép esetében a hardware-t csatlakoztatjuk, az ember esetében a gondolatokat, a szívet és a kezet. A Tfilin viselése arról szól, hogy egy olyan világba léphessünk be, ahol EGY ember EGY Istenhez tud kapcsolódni.









Megmártózás

A Himalája kolostorában ahhoz, hogy lelkük emelkedettebb síkra kerüljön, az ott élők cölibátust fogadnak. A zsidó vallás azonban úgy tartja, hogy nincs nagyobb és szebb spirituális energia, mint egy férfi és egy nő egyesülése. Az élet eredeténél nem sok minden lehet spirituálisan táplálóbb. Viszont erre is vonatkoznak szabályok, nézzük az alap-útmutatót.

1. Házasság. A héber szó a házasságra kiddushin, ami szó szerint megszenteltet jelent. A zsidó házasság annak kifejezése, hogy az egyesülés egy magasabb cél érdekében történik.
2. Mikvah. Ez egy olyan medence, amit természetes forrásból eredő vízzel töltenek fel, mint mondjuk egy forrás vagy esővíz. Manapság a Mikvák már fűtöttek és minden kényelmi igényt kielégítenek.
3. Elkülönülés. A menstruáció kezetétől a megmerülésig a házastársak nem érintkezhetnek egymással.
4. Hét nap. Ennyi ideig kell várni a megmerülésre a menstruáció utolsó napja után.
5. Előkészületek. Mielőtt egy nő megmerül, alaposan meg kell mosakodnia, hogy semmi ne képezzen akadályt a víz és a teste között.






Isten szemében a férfi és a nő egy egészet képez. Így tehát senki nem lehet teljes, amíg ezt az egységet létre nem hozza úgy testileg, mint lelkileg. Ezért olyan erős a férfi és nő uniója. Ha önzőn, nem megfelelő módon kezelik, akkor viszont romboló hatású és csúnya lesz. Viszont ha megfelelően bánnak vele, akkor nincs semmi, ami szebb és felemelőbb lehetne.
- Kabbala -









A Mikva ötlete olyan természetes, olyan zseniális. Nem csak a nőknek, a férfiaknak is szükségük van erre a periódusra. Igazán fantasztikus módja a házasság frissen tartásának.
- John Gray, A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek című könyv szerzője -










Neveljük gyerekeinket zsidó szellemben

Ha azt akarjuk, hogy a zsidó vallás fennmaradjon, gyermekeinket is be kell vonnunk ebbe, olyan fiatalon, amilyen fiatalon csak lehet. Már a bölcsőben. De tulajdonképpen miért is várnánk addig? Miért ne kezdhetnénk már akkor, amikor még a pocakban van?

Itt van néhány ötlet arra, hogy miként tudjuk gyermekeinket zsidó neveltetésben részesíteni:

1. Már azelőtt is, hogy a gyerek megszületne, énekeljünk neki dalokat a Tórából és olvassunk neki a Tórából. Úgy tartja a hagyomány, hogy ez nagyon jó alapokat ad.
2. Mikor a gyerek megszületett, kiságyába tegyünk zsidó témájú rajzokat, képeket, játékokat.
3. Járassuk zsidó óvodába.
4. Járassuk zsidó iskolába.
5. Vegyünk részt mi is az oktatásban.
6. Mutassunk neki az interneten zsidó témájú honlapokat.
7. Mi magunk is kezdjünk el judaizmust tanulni. Lelkesedésünk át fog ragadni gyerekeinkre is.
8. Beszéljük meg vacsoránál, ki mit tanult aznap.

Néhány statisztikai adat:

Ahol mindkét szülő több, mint 6 évet tanult judaizmust, azokban a családokban 100%-ban zsidó szellemben nő fel a gyerek.

Azokban a családokban, ahol a szülők 1-5 évet töltöttek a zsidó vallás tanulásával, ez az arány 88%.

Ott, ahol az egyik szülő egyáltalán nem képezte magát e téren, már csak 54%-os az arány.

Azokban a családokban, ahol egyik szülő sem tanult soha a vallásról, már csak 16% a zsidó szellemben felnövekedett gyermekek száma.






A gyerekkor nem egyszerű ugródeszka a felnőttkorhoz. Ahogy a szülő átadja tudását és bölcsességét gyerekeinek, úgy ad a gyerek értelmet annak, hogy e szerint a bölcsesség szerint éljenek. Lelkesedése, állandó kíváncsisága, meggyőződése, hogy amit tud az mindenképpen valós, naivitása, hogy mindent tud majd alkalmazni a való életben, amit megtanult – ezek mind-mind olyan dolgok, amiket a felnőtt tanulhat a gyerektől.









Növeljük tudásunkat

Eddig magasabb szintre emeltük pénzünket egy alumíniumdoboz segítségével, időnket néhány gyertyával, otthonunkat egy kis héber tekerccsel, ételünket néhány új bevásárlási szokással, fejünket, szívünket és karunkat pár fekete bőrszíjjal, családi életünket egy havonkénti megmártózással és gyerekeinket speciális oktatással. Egy fontos dolog azonban még kimaradt, s ez az agyunk.

A zsidókat okos emberekként ismerik. A könyvek és a bölcsesség népe voltunk 4000 évig. Ez rengeteg könyvet és bölcsességet jelent. S hogy miféle bölcsességet? Először is a mit tehetünk és mit ne tegyünk bölcsessége. Aztán ott vannak a történetek és legendák. S vannak az igazán mély értelmű mi-is-az-élet-értelme jellegű bölcsességek, ami természetesen a Kabbalát és a haszid tanításokat is magában foglalja. Ez saját hagyományunk. Itt van néhány módja, hogyan szerezzük meg ezt a bölcsességet, s hogyan emeljen magasabb szintre minket a bölcsesség:

1. Mélyedjünk el azokban a könyvekben, amiket az égig érő könyvespolchoz már beszereztünk.
2. Járjunk hittanra a helyi Jesivába.
3. Tanulmányozzuk a Tórát online.
4. Beszélgessünk rabbikkal, zsidó tudósokkal.
5. Vegyünk magánórákat hittanból.
6. Keressünk valakit a helyi Jesivában, aki tanul velünk.
7. Járjunk zsidó összejövetelekre, táborokba.

A Tóra ugyan általában Mózes öt könyvét jelenti, de a kifejezés a teljes zsidó bölcsességre is utal. Szó szerint a Tóra azt jelenti, iránymutatás. Azt is jelenti, fény. A Tórát azért kaptuk, hogy világot gyújtson életünkben, s mutassa nekünk, merre is kell mennünk. Bármit is tanulunk, mindig van egy módja, hogy át tujuk ültetni a gyakorlatba.






Tórát tanulni nem hasonlítható semmi más tanulásához. Minden mást azért tanulunk, hogy tudást szerezzünk, míg a Tóra az már magában valaminek az összefoglalása. A kérdezés, válaszkeresés élménye, ami hagyományainkkal egybecseng. Nem más, mint az Isteni Értelemmel való kapcsolatfelvétel élménye.







A Tóra mutatja meg, mi hogyan készült a Földön. Bármi, ami létezik e világon, megtalálható a Tórában. Sőt, a Tóra minden részében megtaláljuk a világot.









Kapcsolat

Nem vagyunk egyedül mi, akik ezt az utat járjuk. Összeköttetésben állunk. Hisz együtt tettük meg ezt a majd’ 4000 éves utat, s eztán is együtt fogunk menni. Az egész emberiség összeköttetésben áll, s családokban él. Zsidóként egy fantasztikus család része vagyunk, közös örökséggel, történelemmel és egyedi világszemlélettel. Épp ez az összeköttetés a mozgatórugója, éltető eleme az emelkedettebb élet elérésének. Talán a közösség a legjobb szó rá. Járjunk össze más zsidókkal.

1. Járjunk el olyan helyekre, ahol zsidók vannak. Mint mondjuk a Jesiva, vagy klubok, vagy a helyi kóser pékség. Barátkozzunk, beszélgessünk más zsidókkal.
2. Vállaljunk önkéntes munkát. Vásároljunk időseknek, főzzünk kóserül a rászorulóknak stb. stb. Bizostan van rengeteg önkéntes munka, csak rá kell kérdezni a közösségünkben.
3. Shabbatot nagy társaságban ünnepeljük. Hívjunk vendégeket vagy mi menjünk el más családhoz. Maradjunk fenn sokáig s aludjunk el együtt ugyanannál az asztalnál.
4. Mondjunk minél több pozitív dolgot ismerőseinkről, barátainkról, családtagjainkról. Ez kihozza belőlük a jót és elnyomja a negatívumokat.
5. Tudjuk meg, másoknak mire van szükségük. Találjunk munkát másoknak. Imádkozzunk másokért. Hívjuk fel őket, ha már nem láttuk őket egy ideje. Látogassuk meg őket, ha kórházban vannak.
6. Mosolyogjunk. Mondjuk azt, ha találkozunk valakivel: “De jó, hogy látlak”. Nem kerül sokba, mégis jó napot szerzünk vele.
7. Hívjuk fel a szüleinket. Töltsünk el több időt gyermekeinkkel, házastársunkkal.

Valahol el kell kezdenünk az ismerkedést zsidó lelkünkkel, s mi is lenne alkalmasabb erre, mint egy zsidó közösség? :)

A kiválasztott nép






De mégis mire lett kiválasztva? A válasz a Tórában található természetesen. Nevezetesen az Exodusban, 19:3-6, amikor Isten így szólt Mózeshez:







Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyrõl, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.

Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.

Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.

És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.


Ezekben a szakaszokban található a válasz arra, hogy mire választotta ki Isten a zsidókat. Arra, hogy “papok birodalma és szent nép” legyen. A pap kifejezés itt nem a Kohenekre utal, akik Áron leszármazottai, mivel nyilvánvalóan nem pap ilyen értelemben minden izraeli. Sokkal inkább a papi funkcióra utal. Ez a funkció abból áll, hogy Istent “elhozza” az embereknek és az embereket közelebb emelje Istenhez. A zsidók életének célja az, hogy Istent elhozza a világba és a világot közelebb hozza Istenhez.

A külvilággal való kapcsolatuk során minden zsidó férfinak és nőnek kötelessége ellátni ezt a funkciót.

Az, hogy a “papok birodalma” és “szent nép” szerepet is be kell töltenünk, azt jelzi, hogy a Tóra és micvák szerint élve sikeres nagykövetek lehetünk a külvilág felé. A külvilágra gyakorolt hatásunk lényegében attól függ, mennyire követjük a Tórát és milyen micvákat teszünk. Ezt a “papi funkciót” Ézsaiás próféta úgy határoztam meg, mint “világosság a nemzeteknek”. A zsidóknak, legyenek bárhol a diaszpórában vagy Izraelben, nem csak a közösségeknek, hanem egyetlen embernek is a világ legeldugottabb sarkában, mindig emlékezniük kell, hogy a teljes zsidó népet képviselik. Még akkor is, amikor zsidók száműzetésben vannak, tudniuk kell, hogy csak a test az, ami száműzetésben él. A zsidó lélek sosincs száműzetésben és mentes mindenféle külső leigázástól. Következésképpen a zsidóknak száműzetésben sem szabad elhanyagolniuk küldetésüket és alábecsülniük lehetőségeiket, bármennyire korlátozott is a fizikai erejük.

Az egyén kötelessége attól függ, életének mely szakaszában tart éppen. Annál nagyobb, minél inkább olyan helyzetben van, hogy nagy hatást tudjon gyakorolni az emberekre. A fiatalság pont ilyen helyzet. Az ilyen embereknek hálásnak kell lenniük kivételezett helyzetükért és felelősségükért, amit Isten adott nekik, és a Tóra fényét minél szélesebb körben kell terjeszteniük, hogy fel tudják venni a harcot a sötétséggel, bármilyen formában is üsse fel a fejét.

Senki ne kérdezze magától “Ki vagyok én, hogy ekkora erővel bírjak?”. Mivel sajnos láttuk, milyen kis mennyiségű anyag is mekkora pusztítást tud véghezvinni az atomenergia szabadonengedésével. Ha egy ilyen kis mennyiségű anyagban ekkora pusztító erő tud koncentrálódni – a teremtés lényegével teljesen ellentétesen- akkor képzeljük csak el, mekkora építő jellegű erőt bízott ránk a Teremtő, amivel egyetértésben tudunk tevékenykedni az Isteni céloknak megfelelően. S ha ez így van, akkor speciális képességeket és lehetőségeket kaptunk Istentől arra, hogy elérjük a célt, amiért teremtett minket. Ez a cél pedig egy olyan világ elérése, amikor minden teremtmény felismeri, hogy Isten teremtette és minden lélegzetvétel Istenért történik.

A zsidók azt az utasítást is kapták Istentől, hogy ne kényszerítsenek senkire semmit, ne erővel terjesszék a Tóra fényét, hanem pusztán lélekkel. A zsidóknak különleges, Isteni képességek adattak ahhoz, hogy ennek a feladatnak maradéktalanul eleget tudjanak tenni, mivel a zsidóság esetében a fizikai erő a sirituális erőnek van alárendelve, s a spirituális erő határtalan, mivel Istentől ered.

Erre találhatunk egy kitűnő példát Salamon király korából, amikor a zsidóság kiemelkedett a többi nép közül azáltal, hogy szinte a tökéletességig tudta fejleszteni magát. Hagyományaink teliholdhoz hasonlítják ezt az állapotot, mivel a zsidók a hold szerint élnek, s a zsidó naptár holdnaptár. Erre az egyik magyarázat az, hogy ahogy a hold változásokon megy keresztül a naphoz képest elfoglalt pozíciója szerint, úgy a zsidóság is változásokon megy keresztül, attól függően, hogy mennyire sugározzák Isten fényét.

Már Salamon király idejében is kisebb létszámú volt a zsidóság, mint bármely más nép. S ekkor a többi néppel való egyedülálló kapcsolattartás formájában fejeződött ki ez a tökéletesség. Salamon király bölcsességének híre ment az egész világon, s királyok s más vezérek messziföldről is elmentek Salamon udvarába, hogy tanuljanak bölcsességéből. Ezért a bölcsességért Salamon imádkozott, s megkapta Istentől. S természetesen átitatta ezt a bölcsességet az Isteniség. S ezek az idegen uralkodók Salamon birodalmába érve azt látták, hogy volt egy nép a vezetése alatt, ami biztonságban élt egy olyan földön, ahol Isten vigyázó szeme ügyelt mindenre egész évben. S ez hozott békét zsidók és nem zsidók közt.

Ebből is láthatjuk, hogy amikor minden zsidó a Tóra előírásai szerint élte életét, akkor igaz béke szállt a világra, s ekkor útmutatóul szolgáltak a többi nemzet számára.

A zsidóknak e funkciót nem csak akkor kell betölteniük, amikor a “telihold” állapotában vannak, hanem a diaszpórában is, amikor szét vannak szóratva a világ többi népe között. Hisz még diaszpórában is egy népnek számít a zsidóság.