Mi húzódik meg a nemek kölcsönös vonzódása mögött? A szexualitás olyan téma, amiről senki nem tud semlegesen nyilatkozni. A szexualitás mindenkinek a természetében benne van, mindenkinek van igénye a szexualitásra és azt, hogy milyen is ez az igény, a neveltetés, iskoláztatás, élettapasztalat és más egyéb behatások formálják.
A misztikusság, a románc, a zene, a holdfény mind csak a természet játéka lenne, hogy a férfiakat és nőket szaporodni kényszerítse? Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk szexualitásunkat, meg kell vizsgálnunk, honnan is ered. Kétféle megközelítésből szeretném megvizsgálni e kérdést. Az egyik a tudományos, széleskörűen elfogadott megközelítés. A másik pedig a Tóra felőli megközelítés, különös tekintettel a Kabbala-szerinti értelmezésére.
Természetesen rengetegféle tudományos elmélet látott már napvilágot a szexualitásról. A legköztudottabb az evolúciós elmélet, ami azon alapul, hogy a legerősebb, legdominánsabb egyedek azok, akik életben maradnak és továbbadják génjeiket. A biológia tudománya felépíti az élőlényeket a legkisebb sejtből kiindulva, s a fejlődést az evolúciós láncon keresztül levezeti a ma élő állatokig és emberekig. Ebből a szemszögből nézve a szexualitás nem más, mint fajfenntartára irányuló ösztön. A hím megkeresi a legtermékenyebb nőstényt, aki a legegészségesebb utódokat hozza majd a világra. A nőstény pedig azután a hím után kutat, akiknek a legegészségesebb spermiuma van, s aki a legerősebb, hogy meg tudja majd védeni családját. Ez az elmélet sokmindent megmagyaráz a szexualitásról. Megmagyarázza, hogy férfiak és nők miért keresik egymás társaságát. Azt is megmagyarázza, hogy bizonyos vonások miért is olyan vonzók az ellenkező nem számára. Ennek az elméletnek a lényege az, hogy a misztikum, a szépség és a románc mögött az az egyetlen cél húzódik meg, hogy fajunk fennmaradjon. Mivel az ember egy bizonyos fokú kifinomultsággal rendelkező állat, ezért a szexualitás is kifinomultabb emberek esetében. Mivel a modern emberek nem úgy tekintenek magukra, mint “szaporodógépekre”, az evolúció és a biológia szövetkeztek, hogy egyesülésre csábítsák a férfit és a nőt. A szexualitást ugyanis nem csak élvezettel fűszerezték meg, hanem egy bizonyos fokú misztikummal is, ami előrehajt minket romantikus felfedezőutunkon. Az embert azt hinné, hogy felsőbb szintre emelkedett, mint pusztán az “erősebb marad életben” létezés, amikor vágyakozva belenéz szerelme szemébe egy gyertyafényes vacsoránál. Ám az igazság az, hogy egy a “felemelkedés” csak a természet egy játéka, hogy elrejtse a lényeget. Az udvarlás pontosan olyan, mint amikor két méh udvarol egymásnak. Az egyik méh egy bizonyos módon zümmög vagy egy meghatározott illatot bocsát ki, aminek a lényege, hogy egyesüljenek ezután s utódokat hozzanak létre. Emberekre vonatkoztatva a romantika, a virágok, a zene, a holdfény, mind-mind csak a természet játéka arra, hogy két embert összehozzon. A természet kegyetlen. A természtenek mindent kontroll alatt kell tartania. A természet szerint a nőt és férfit kizárólag szaporodás céljából kell összehozni. Nagyjából ez a tudományos megközelítése az emberi szexualitásnak.
Nézzük meg mindezt a Tóra tükrében.
A Tóra koncepciója az emberi szexualitásról már a Teremtés könyvének első fejezeteiben megfogalmazódik. Azt tartja, hogy a szexuális vonzalom emerek között arról szól, hogy férfiak és nők igyekeznek a saját isteni másukat megtalálni, hogy kiteljesedhessenek.
A Tóra azt mondja, hogy a férfit eredetileg “kétoldalúnak” teremtette Isten. “Megteremtette a férfit és a nőt és férfinak hívta őket.” Később kettéválasztotta a férfit és a nőt és azóta az elválasztott felek egymást keresik, hogy egyesülhessenek, ahogy Isten megteremtette őket. Azonban nem csak fél-személyek. Sem a férfi, sem a nő. Mindkettőjüknek van saját személyisége. De ha nem találnak egymásra, akkor a transzcendens személyiségük bizonyos részei sosem teljesednek ki. Valami hiányozni fog belőlük, hiszen egyszer egy nagyobb egész részei voltak. Még misztikusabban szólva: a férfi és a nő eggyé akarnak válni Istennel, amikor egymást keresik.
Az emberi faj tulajdonképpen egy entitás, egy férfi-női rendkívüli egység. Amikor a férfi és a nő egyesülnek a házasságban, akkor újraalkotják az isteni képet, amiben eredetileg megalkotta őket a Teremtő.
Kétféle energia egy-egy része van bennünk, s vágyakozás sóvárgás párosul hozzá, hogy ismét egy egész lehessünk. A Kabbala tanításai még ennél is tovább mennek, mert a férfit és nőt nem pusztán két külön nemnek tekintik egy fajon belül. A Kabbala szerint a férfi és a nő nem más, mint két különféle energia az elképzelhető legabsztraktabb formában, s úgy beszél róluk, mint belső energia és külső energia. A női és fés férfi energia egyaránt megtalálható a férfiben és a nőben is, s a természet minden részében.
Még az isteniséget is néha nőiként, néha férfiként írják le. A széleskörben elterjedt feltételezés ellenére, miszerint Isten férfi, a Bibliában nagyon sok nőies tulajdonság olvasható Istenről.
Az emberi fajt Isten saját képére teremtette, de az emberek fele férfi, fele nő, s kettejük egyesüléséből jön létre egy nagyobb egész, az az isteni kép, ami Istennel akar eggyé válni és egy magasabb szintű valóságot keres. Ez a lelke a szexuális vonzódásnak. S ez a vonzódás, ami oly sokféleképp nyilvánul meg a felgyorsult szívveréstől kezdve egészen a vonzódásig, mind csak azért van, hogy férfi és nő újra egy isteni egészet alkothassanak. Nem mintha teljesen el lettek volna választva egymástól, de az emberek magukban nagyon nárcisztikusak, önzők tudnak lenni. De van mindenkiben egy hang, ami azt súgja, hogy valami hiányzik, valami nagyobbra vágyom. S amikor két ember vonzódik egymáshoz, az lehet, hogy szimplán egy biológiai folyamatnak tűnik, de a zsidó nézőpontból, a Tóra megközelítése szerint ez csak a fizikai megnyilvánulása egy sokkal mélyebb, spirituális vonzódásnak.
Ezzel persze nem azt mondom, hogy a Tóra meglátása a szexualitásról alapvetően nem fonódik össze egy új élet létrehozásával. Természetesen összefonódik. De nem csakis és kizárólag ez a lényege. Sokkal inkább a fordítottja igaz, az újraegyesülés az isteni formában ad nekünk erőt ahhoz, hogy új életet hozzunk a világra.
Már magában az egyesülésben is van valami isteni eredetű. Ezt a Halacha (Tórai törvény) is kimondja, mi a házasság szentségét kiterjeszti olyan esetekre is, amikor utódok nemzése nem lehetséges (pl. olyan férfi és nő esetében, akik már túl vannak azon a koron, hogy gyereket vállalhassanak). Ha a szexualitás pusztán a gyereknemzésre irányulna, könnyen mondhatnánk, hogy “Hé, ha nem tartjuk fenn a fajt, akkor mi az értelme a házzasságnak és a szexualitásnak? Csak önző élvhajhászat? Hát hol ebben a szentség?” De a szexualitás szent. A férfi és nő egyesülése isteni cselekedet és isteni élmény.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése