A takarítás Pészach előtt

Mivel minden kovászostól meg kell szabadulni az ünnep előtt, ezért mindent, de mindent ki kell takarítani az utolsó szögig. Ez különösen idegőrlő feladat, ha kisgyerkünk van. A piciknek megvan az a sajátosságuk, hogy ropitól kezdve a sütiken át a chips-ig bezáróan mindent széthagyjanak olyan helyeken is, amihez az életben nem gondoltuk, hogy egyáltalán hozzá lehet férni.

Ha biztosak vagyunk benne, hogy egy adott helyiségben soha, de soha nem járt gyerekünk, akkor azt nem kell kitakarítani, de gyakorlatilag ez a lehetőség ki van zárva :) S minél több a gyerek, annál többmindent tudnak szétmorzsálni.

Lássunk néhány tippet, amivel egyszerűbbé tudjuk tenni életünket e téren is.

Kétféleképpen közelíthetjük meg a dolgot. Az egyik az, hogy ez a tavaszi nagytakarítás. Ha így állunk hozzá, kevésbé stresszeljük magunkat. Viszont úgy is hozzá lehet állni, hogy kovász-irtáson vagyunk, s ez az egyszerűbb. Ilyenkor nem a koszt akarjuk kiirtani, csakis a kovászosat. Se többet, se kevesebbet. S az a kényelmes lehetőség is ott van, hogy eladhatunk bizonyos szobákat az ünnep idejére kovászostul.

A legegyszerűbb, ha a gyerekeket is bevonjuk, s kalandossá tesszük számukra a takarítást. Rejtsünk el dolgokat, hogy míg takarítanak, találják meg, vagy jutalmazzuk meg játékkal vagy bármi mással meghatározott mennyiségű kovászos megtalálása után.

Nézzük át a gyerekek hátizsákját, tornazsákját, bármit, amivel iskolába mennek. Amit nem akarunk használni az ünnep alatt, azt adjuk el, amit akarunk, aszt tisztítsuk ki. Amire szükségünk lesz majd, azt tartsuk az ünnepig olyan helyen, ahol a gyerekek nem érik el. Amit használni akarunk Pészach alatt, de még előtte is használni kell, azt tároljuk az ajtó előtt, ne a gyerekek szobájában. A szobájuk kitakarítása után a cipőjüket is hagyjuk az ajtó előtt, a talpáról morzsák hullhatnak le.

Pár héttel Pészach előtt már csak olyan ételeket csomagoljunk uzsonnára, ami összefér Pészach szellemiségével. Rizspuffancsokat, mogyorót, vagy a rengeteg rendelkezésre álló Pészach-i sütiválasztékból valamit.

Ami a ruhákat illeti, egyszerűbb, ha új ruhákat veszünk a gyerekeknek ilyenkor. A már meglévőkből tegyünk félre néhányat, amit nélkülözni tudnak az ünnepig, tisztítsuk ki alaposan, s tegyük olyan helyre, amit már kóserítettünk Pészachra. A télikabátnál figyeljünk oda a zsebekre, tuti, hogy van bennük némi morzsa. S azok a ruhák, amiket nem akarunk ennyire alaposan kitisztítani, kerüljenek olyan szekrénybe, amit majd eladunk Pészach időtartamára.

Ugyanezen az elven vezérelve tisztítsuk ki a gyerekek játékait is.

Könnyítsük meg életünket azzal, hogy előre főzünk

Az ünnep maga nagyon összetett, legalább az étkezéssel legyen könnyű dolgunk.

Legelőször is fagyasszunk le egyszerű, ámde laktató ételeket jóval Pészach előtt, hogy amikor a takarításra kerül a sor, akkor ezzel már ne kelljen foglalkozni. Nem csak időt, de pénzt is megtakarítunk ezzel, mert nem kell étterembe menni az ünnep alatt.

Amikor előre főzünk, főzzünk a Pészachot követő Shabbatra is, csakúgy, mint a Pészach utáni első néhány napra. Amikor úgyis több, mint egy hétre főzünk előre, az a pár extra étel még belefér, és jelentősen könnyebbé teszi az életünket. Tekintve, hogy ünnep után nehéz újra visszatérni a hétköznapokba, s a rengeteg Pészachi konyhai előkészülettől és főzéstől úgyis konyhaundoritiszünk lesz az ünnep végére, ezért nem árt, ha az első néhány ünnepet követő ételt csak ki kell olvasztani és meg kell melegíteni.

Ha van egy külön mélyhűtőnk, akkor még könnyebbé tehetjük az életünket, mégpedig úgy, hogy a külön mélyhűtőbe beleteszünk mindent, ami nem Pészachi kóser, a rendes mélyhűtőt pedig megtöltjük Pészach-i étkekkel. Persze mindegyiket tisztítsuk ki, amit Pészachkor használunk, azt tegyük Pészach-i használatra alkalmasra, majd a másikat a kovászos dolgokkal szintén adjuk el Pészach időtartamára.

A legegyszerűbb, ha a Pészach utáni időszakra nagyon egyszerű dolgokat készítünk. Pitát, zsömlét, húspogácsát, fasírtot, főtt zöldséget, tésztaételeket. A lényeg, hogy teljesen el legyen készítve, s felhasználás előtt tényleg csak kiolvasztani és felmelegíteni kelljen.

S persze az ünnep nyolc napjára is nyugodtan főzzünk meg előre mindent, ha már egyszer úgyis benne vagyunk a főzésben :)

Maceszgombóc

A maceszgombócos húsleves minden Széder este fénypontja. Húslevest mindenki tud csinálni, én most csak a maceszgombóc elkészítésének mikéntjét írom le. Eredeti anyukám szerinti recept. Kb. 4-5 főre elegendő mennyiség lesz belőle, persze attól függ minden, hogy mekkora gombócokat gyártunk és ki hányat eszik.

Vegyünk három tojást. Üssük őket egy tálba. Egy fél tojáshéjjal mérjünk ki három tojásnyi vizet és adjuk hozzá a tojásokhoz. (Értelemszerűen ahány tojást használunk, annyi tojásnyi vizet kell kimérni. Jelen esetben a fél héjat hatszor kell megtölteni, hogy három tojásnyi vizet kapjunk). Ha ez megvan, adjunk hozzá egy evőkanál libazsírt, sózzuk, borsozzuk és öntsünk hozzá annyi maceszlisztet, hogy vizes kézzel könnyen formázható gombócokat tudjunk gyúrni belőle. A gombócokat főzzük ki forró vízben, s ha feljöttek a víz tetejére, akkor adjuk hozzá a húsleveshez.

Kiegészítés a recepthez: én még őrölt gyömbért is szoktam adni hozzá, mert a férjem úgy szereti. Anyukám nem szokott adni hozzá. Ha nincs maceszlisztünk, akkor pedig sima maceszeket zúzzunk porrá, s használjuk azt.

Kedvenc dallamaim Széder estén

Mah Nishtana







Mah nishtanah halyla hazeh mikol halaylot
1) She'bechol halaylot ain anu matbilin afilu pa'am echat, halyla hazeh shtei pe'amim?
2) She'bechol halaylot anu ochlim chametz o matza, halyla hazeh kulo maztah?
3) She'bechol halaylot anu ochlim she'ar yerakot, halyla hazeh maror?
4) She'bechol halaylot anu ochlim bain yoshvin bain mesubin, halyla hazeh kulanu mesubin?






Miben különbözik ez az este a többitől?

1. Az összes többi este nem mártunk meg semmit egyszer sem, ezen az estén azonban kétszer is.
2. Minden más este ehetünk kovászosat is és kovásztalant is, ezen az estén azonban csak kovásztalant.
3. Minden más este ehetünk bármilyen zöldséget, ma azonban csak a maror-t.
4. Az összes többi este egyenesen ülve eszünk, ma azonban csak oldalra dőlve. Miért?


Dayenu







Kámo máálojsz tojvojsz láMokojm olénu:
Ilu hojcionu miMicrájim völoj oszo vohem söfotim, dájénu.
Ilu oszo vohem söfotim völoj oszo vélojhéhem, dájénu.
Ilu oszo vélojhéhem völoj horág esz böchojréhem, dájénu.
Ilu horág esz böchojréhem völoj noszán lonu esz momojnom, dájénu.
Ilu noszán lonu esz momojnom völoj korá lonu esz hájom, dájénu.
Ilu korá lonu esz hájom völoj heevironu böszojchoj bechorovo, dájénu.
Ilu heevironu böszojchoj bechorovo völoj siká corénu böszojchoj, dájénu.
Ilu siká corénu böszojchoj völoj szipék corkénu bámidbor árboim sono, dájénu.
Ilu szipék corkénu bámidbor árboim sono völoj heechilonu esz hámon, dájénu.
Ilu heechilonu esz hámon völoj noszán lonu esz hásábosz, dájénu.
Ilu noszán lonu esz hásábosz völoj kérvonu lifné hár Szináj, dájénu.
Ilu kérvonu lifné hár Szináj völoj noszán lonu esz háTojro, dájénu.
Ilu noszán lonu esz háTojro völoj hichniszonu löErec Jiszroél, dájénu.
Ilu hichniszonu löErec Jiszroél völoj vono lonu esz Bész Háböchiro, dájénu.

Dájénu…
Mily végtelenül jóságos volt hozzánk a mi Istenünk:
Hacsak kiszabadít minket Egyiptomból, de nem ítélkezik felettük, azzal is beértük volna,
Hacsak ítélkezik felettük, de isteneiket nem sújtja, azzal is beértük volna,
Hacsak isteneiket sújtja, de elsőszülötteiket nem bünteti, azzal is beértük volna,
Hacsak az elsőszülötteket bünteti, de nem juttatja nekünk a kincseiket, azzal is beértük volna,
Hacsak nekünk juttatja kincseiket, de nem hasítja ketté a tengert, azzal is beértük volna,
Hacsak ketté hasítja a tengert, de minket nem vezet át rajta száraz lábbal, azzal is beértük volna,
Hacsak átvezet bennünket száraz lábbal, de nem fullasztja bele ellenségeinket, azzal is beértük volna,
Hacsak belefullasztja ellenségeinket, de nem gondoskodik rólunk a pusztában negyven éven át, azzal is beértük volna,
Hacsak gondoskodik rólunk a pusztában negyven éven át, de nem táplál bennünket mannával, azzal is beértük volna,
Hacsak mannával táplál bennünket, de nem ajándékoz meg minket a Szombattal, azzal is beértük volna,
Hacsak megajándékoz minket a Szombattal, de nem vezet bennünket a Színájhoz, azzal is beértük volna,
Hacsak elvezet bennünket a Színájhoz, de nem adja nekünk a Tórát, azzal is beértük volna,
Hacsak nekünk adja a Tórát, de nem visz be bennünket Izrael földjére,* azzal is beértük volna,
Hacsak bevisz bennünket Izrael földjére, de nem építi fel nekünk a Szentélyt, azzal is beértük volna!


Chad Gadja







A mi piacunkon minden
kapható, félig ingyen:
édesapám ott vett két
krajcáron egy gödölyét.

Ám vadmacska, szedtevette,
a kis gödölyét megette,
bizony felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.

A kutya, a mordizomadta,
vadmacskát nyakon ragadta,
mivel felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.

Azt a kutya mindenedet!
Szerinted már mindent lehet?
Besuhogott a nádpálca,
és az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.

Verekedők közt nincs béke,
a mesének sincs hát vége:
tűz a pálcát úgy büntette,
meggyújtotta s elégette,
mert az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.
Be sajnálom azt a két
krajcáron vett gödölyét...

Víz a tűzön úgy állt bosszút,
fröcskölt rá egy bővet-hosszút,
s eloltotta, a tüzet,
mely a pálcát úgy büntette,
meggyújtotta s elégette,
mert az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.
Ne felejtsétek a két
krajcáron vett gödölyét.

Türelem, még most sincs vége,
ökör cammog a mesébe,
s az egész vizet a bamba
felhörpinti egyhuzamba.
Ki-ki ahogy tud, úgy fizet:
mért oltotta el a tüzet,
mi a pálcát úgy büntette,
meggyújtotta s elégette,
mert az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.
Szánom azt a kedves, két
krajcáron vett gödölyét.

Az erőszak az nem tetsző,
jön az ökörre a metsző,
mért hörpölte fel a vizet,
mely eloltotta a tüzet,
mi a pálcát úgy büntette,
meggyújtotta s elégette,
mert az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.

Vissza ki hozza a két
krajcáron vett gödölyét?
S mivé fajul még a cécó?
Hiába könyörgés, szép szó,
A Halál Angyala jő meg,
meggyűl baja a metszőnek,
végét okozta ökörnek,
mert felhörpölte a vizet,
mely eloltotta a tüzet,
mi a pálcát úgy büntette,
meggyújtotta s elégette,
mert az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.

Ne bántották vón a két
krajcáron vett gödölyét.
S itt szól bele a Jóisten,
jő, hogy mindenkit leintsen,
jaj a Halál Angyalának,
a metszőre miért támadt?
végét okozta ökörnek,
mert felhörpölte a vizet,
mely eloltotta a tüzet,
mi a pálcát úgy büntette,
meggyújtotta s elégette,
mert az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.

Tűz nem ég már, víz nem ömlik,
ti pedig tartsátok távol
kutyát, macskát a gidától,
így óvjátok meg a két
krajcáron vett gödölyét.

Ezt meséli a Chád-Gádjá,
Két krajcáron vett gödölye
haddelhaddja.

Széder este, harmadik rész

Az áldás

A testnek

Mostanra már késő van. A felnőtteknek leragad a szemük. A gyerekek kihasználják az alkalmat és rakoncátlankodnak. De a Széder estének még nincs vége. Hátra vannak még énekek, két pohár bor és Élijahu próféta is úton van hozzánk.

Megtöltjük a harmadik pohár bort. Annyira, hogy már-már kicsorduljon. A Haggadában lévő áldást mondjuk el, eztán pedig a borra az áldást és balra dőlve igyuk meg.

A léleknek

Az étkezést követő áldás a bizalomról szól. Arról, hogy bízunk egy Felsőbb Erőben, aki velünk van mindennapjainkban. Ezáltal a bizalom által nem szimplán csak az ételt látjuk, hanem az élet folyamát is, ami Felülről folyik tányérunkra.

Amikor ezt áldás formájában hangosan is kimondjuk, örömmel és meggyőződéssel, akkor érezzük, hogy kapunk valamit cserébe. Az energia, amit ez az áldás közvetít felénk, hatalmas, érezzük benne a Felsőbb Erőt. Az élet folyamai kitágulnak, sodrásuk erősödik.

Csodák történnek, amikor az Isteni energia az univerzumból belénk száll. Mert miért is történt csoda Egyiptomban? Azért, mert hittünk abban, hogy csoda fog történni. Akik nem hittek a csodákban, csak szimplán csapásokat láttak. Ahhoz, hogy meglássuk a csodát, nyílt szívre és nyílt észre van szükségünk. Annyira nyíltra, hogy képes legyen a Végtelent befogadni. Erről szól az étkezés csodájáért való köszönetmondás.

Dicsőítés

A testnek

Töltsük meg a negyedik pohár bort. S egy külön kupába töltsünk egy adag bort, s ezt a kupát helyezzük az asztal közepére. Ezt a bort nem fogjuk meginni, ez Élijahu próféta pohara. Küldjünk el néhány gyereket, hogy nyissa ki az ajtót. Közben olvassuk a Haggadából a sort, mely így kezdődik: “Töltsd ki haragod…” s nézzük, hogy Élijahu bejön-e. Nem látjuk? Hát épp ezért van szükség egy másik pohár borra :) Élijahu próféta ugyanis akkor jön el, amikor itt a végső Exodus ideje. Ez az este a védelem estéje. Úgy hívjuk, “Leyl Shimurim”. Ezen az estén nem félünk semmitől, mivel ha itt a végső kivonulás ideje, akkor biztonságban visz minket Élijahu a Mindenható karjaiba. Kinyitjuk az ajtót Élijahunak az éjszaka közepén, hogy kimutassuk, mennyire bízunk abban, hogy nem fog bántódásunk esni. Azon a legelső Széder estén, amikor kivonultunk Egyiptomból, bíztunk abban, hogy ha követjük Őt, akkor nem eshet bántódásunk, s hogy meg fog váltani minket. A mai estén a lelkünk Egyiptomátl leszünk megszabadítva, s ismét ki kell mutatnunk, hogy bízunk Benne.

Most befejezzük a Dicsőítő Zsoltárt, a Hallel-t. S eztán énekeljünk. Amilyen dalt csak ismerünk az alkalomra, s az éneklés végeztével áldjuk és igyuj meg a negyedik pohár bort balra dőlve.

A legutolsó dal általában a Gödölye (Chad Gadja) szokott lenni.



A gödöje története pedig a következő:





A mi piacunkon minden
kapható, félig ingyen:
édesapám ott vett két
krajcáron egy gödölyét.

Ám vadmacska, szedtevette,
a kis gödölyét megette,
bizony felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.

A kutya, a mordizomadta,
vadmacskát nyakon ragadta,
mivel felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.

Azt a kutya mindenedet!
Szerinted már mindent lehet?
Besuhogott a nádpálca,
és az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.

Verekedők közt nincs béke,
a mesének sincs hát vége:
tűz a pálcát úgy büntette,
meggyújtotta s elégette,
mert az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.
Be sajnálom azt a két
krajcáron vett gödölyét...

Víz a tűzön úgy állt bosszút,
fröcskölt rá egy bővet-hosszút,
s eloltotta, a tüzet,
mely a pálcát úgy büntette,
meggyújtotta s elégette,
mert az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.
Ne felejtsétek a két
krajcáron vett gödölyét.

Türelem, még most sincs vége,
ökör cammog a mesébe,
s az egész vizet a bamba
felhörpinti egyhuzamba.
Ki-ki ahogy tud, úgy fizet:
mért oltotta el a tüzet,
mi a pálcát úgy büntette,
meggyújtotta s elégette,
mert az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.
Szánom azt a kedves, két
krajcáron vett gödölyét.

Az erőszak az nem tetsző,
jön az ökörre a metsző,
mért hörpölte fel a vizet,
mely eloltotta a tüzet,
mi a pálcát úgy büntette,
meggyújtotta s elégette,
mert az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.

Vissza ki hozza a két
krajcáron vett gödölyét?
S mivé fajul még a cécó?
Hiába könyörgés, szép szó,
A Halál Angyala jő meg,
meggyűl baja a metszőnek,
végét okozta ökörnek,
mert felhörpölte a vizet,
mely eloltotta a tüzet,
mi a pálcát úgy büntette,
meggyújtotta s elégette,
mert az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.

Ne bántották vón a két
krajcáron vett gödölyét.
S itt szól bele a Jóisten,
jő, hogy mindenkit leintsen,
jaj a Halál Angyalának,
a metszőre miért támadt?
végét okozta ökörnek,
mert felhörpölte a vizet,
mely eloltotta a tüzet,
mi a pálcát úgy büntette,
meggyújtotta s elégette,
mert az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.

Tűz nem ég már, víz nem ömlik,
ti pedig tartsátok távol
kutyát, macskát a gidától,
így óvjátok meg a két
krajcáron vett gödölyét.

Ezt meséli a Chád-Gádjá,
Két krajcáron vett gödölye
haddelhaddja.


A léleknek

Az régi rabbik megmutatták nekünk, miként lehet értelmezni a kozmikus működéseket: “Bármi, amit Ő akar, hogy megtegyünk, azt Ő maga teszi”. Persze a lényeges különbség az, hogy mi az emberi létünk korlátain belül teszünk bármit is, Ő viszont kozmikus síkon.

Azt mondta nekünk, hogy nyissunk ajtót Széder este. Tehát ezen az estén Ő kinyit minden ajtót és gátat minden zsidó ember számára a spirituális univerzumunkban. Mindannyiunk számára, bárhogyan is viselkedtünk az évben ezidáig. A mai este a lehetőség arra, hogy elérjük legmagasabb spirituális szintünket, hogy belelássunk a próféciákba, az Isteni Szellembe, a bölcsességbe. Most minden lehetőség nyitva áll előttünk, csak merjünk nagyot lépni.

Elfogadás

A testnek

Nekünk most már nem kell tennünk semmit. Innentől Neki van csak dolga. Lassan hajnalodik. Mindenki bóbiskol. Az asztal rendetlen. Ahogy a gyerekeket ágyba visszük, ropog az elszórt macesz a talpunk alatt. S azon gondolkodunk, minket ki fog ágyba cipelni? S hogy fogunk tudni időben felkelni, hogy el tudjunk menni imádkozni a zsinagógába? Magunkban kiértékeljük az estét. S innentől a többi a Mindenható feladata.

A léleknek

Sokan azt hiszik, hogy tökéletes világban kell élnünk. De ha a Teremtő tökéletes világot akart volna, akkor nem teremtett volna olyan tökéletlen teremtményeket, mint az ember. Sokkal inkább arról van szó, hogy épp az emberi mivoltunkat akarja tőlünk. Néha jót cselekszünk, néha megbotlunk. De küzdünk és ha lassan is, de változásokat hozunk létre.

S amikor már mindent megtettünk, ami módunkban állt, akkor Ő, mint egy gondos szülő a gyerek házifeladatának elkészítése után, visszaigazolást ad, hogy jól csináltuk. Mert 330 éve elhagytuk Egyiptomot. Mert 3300 éve végezzük emberi munkánkat, hogy megpróbáljuk az Általa teremtett világban a sötétséget megvilágítani. És most az Ő feladata az, hogy felemeljen minket, hogy eltüntesse a sötétséget mindörökre, hogy ragyoghasson a munkánk.


Széder este, második rész




Mese

A testnek

A Haggada azt jelenti szó szerint, hogy elmond, elmesél. A mese, amit elmondunk most, Egyiptombóli kivonulásunk történetéről szól. Ez a lényege a Széder estének. Emiatt jött létre az egész ünnep, hogy meghallgassuk a kivonulás történetét, s ennyi előkészület után el is kezdjük a mesét.

Először megtöltjük a második pohár bort, s ezt követően a legfiatalabb gyerek négy kérdést tesz fel. Ez a “Mánistana”. Ez a négy kérdés a következő:

Miben különbözik ez az este a többitől?

1. Az összes többi este nem mártunk meg semmit egyszer sem, ezen az estén azonban kétszer is.
2. Minden más este ehetünk kovászosat is és kovásztalant is, ezen az estén azonban csak kovásztalant.
3. Minden más este ehetünk bármilyen zöldséget, ma azonban csak a maror-t.
4. Az összes többi este egyenesen ülve eszünk, ma azonban csak oldalra dőlve. Miért?

Szép dallama is van a kérdéseknek:



S hogy miért “Mánistana”? Mert héberül így hangzik:

Mah nishtanah halyla hazeh mikol halaylot
1) She'bechol halaylot ain anu matbilin afilu pa'am echat, halyla hazeh shtei pe'amim?
2) She'bechol halaylot anu ochlim chametz o matza, halyla hazeh kulo maztah?
3) She'bechol halaylot anu ochlim she'ar yerakot, halyla hazeh maror?
4) She'bechol halaylot anu ochlim bain yoshvin bain mesubin, halyla hazeh kulanu mesubin?

Jiddisül pedig így :) :

Tate ich vil bei dir fregen di fir kashes:
Ma nishtana halayla hazeh mikol haleylot. Vos iz Anderesh fun der Nacht fun Pesach fun ale necht fun a gants yor?
1) Di ershte kashe iz,
Sheb'chol haleylot eyn anu matbilin afilu pa'am echat, halayla hazeh sh'tey p'amim.
Ale necht fun a gants yor tunken mir nisht ayn afileh eyn mol, ober di nacht fun peysach, tunken mir ayn tsvey mol -- ayn mol karpas in zaltz vasser, di tsveyte mol maror in charoses.
2) Di tsveyte kashe iz,
Sheb'chol haleylot anu ochlin chameytz oy matzah, halayla hazeh kulo matzah.
Ale necht fun a gants yor esn mir chomets ader matseh, ober di nakht fun peysakh, esn mir nor matseh.
3) Di drite kashe iz,
Sheb'chol haleylot anu ochlin sh'ar yerakot, halayla hazeh maror.
Ale necht fun a gants yor esn mir alerlay grintsen, ober di nacht fun peysach, esn mir nor bitere grintsen.
4) Di ferte kashe iz,
Sheb'chol haleylot onu ochlin beyn yoshvin uveyn m'subin, halayla hazeh kulanu m'subin.
Ale necht fun a gants yor esn mir say zitsndikerheit un say ongeleynterheit, ober di nakht fun peysach, esn mir nor ongeleynterheit.
Tate ich hob bei dir gefrekdt di di fir kashes yetzt gib mir a teretz.

Természetesen a gyerekek kérdezhetnek többet is, ha úgy tartja kedvük. Ha nincs gyerek az estén, akkor a leifjabb felnőtt kérdez. Ha egyedül vagyunk, akkor mi magunk vagyunk a gyermek, s Isten az apa. S ekkor ragadjuk meg az alkalmat, s tegyünk fel néhány nehéz kérdést is, aminek megválaszolásából mindannyian profitálhatunk.

A négy kérdés után kezdjük el a történetet, ahogyan írva vagyon a Haggadánkban.

De nem kell szorosan a Haggadát követnünk. A Haggada azért van, hogy legyen mire felépítenünk az est fonalát, de amikor olvassuk, természetesen mindenkinek adjuk meg a lehetőséget, hogy elmondhassa, amit tud, hogy értelmezze a hallottakat, ha akarja, legyen lehetőség egy vita kibontakozására. Legyünk aktívak, amennyire csak lehet.

Egy kis összefoglaló a Haggadáról

A Haggada két elbeszélést tartalmaz, s mint minden jó történet, ezek is rosszul kezdődnek és jól végződnek. A középpontban az Exodus áll, s a miért és hogyan kérdések. Hogyan volt az, amikor “Rabszolgák voltunk fáraónál Egyiptomban”, s miért vezetett ki minket a Mindenható onnan. A történet nagyobbik része a “hogyan” kérdésről szól. “A kezdetek kezdetén bálványimádók voltak őseink.” S aztán “Isten kiválaszott minket az ő szolgálatára.” Itt is a hogyan, s a miért a lényeg.

Az est folyamán elmeséljük, hogyan lettünk rabszolgák Egyiptomban, kezdve attól, hogy Ábrahám megtagadta a bálványimádást. Elmeséljük azt, hogyan váltott meg minket a Mindenható a szolgaságból, s hogy miként gazdagított minket ezáltal. Megerősítjük, hogy Isten Ábrahámnak tett ígéretének megfelelően mindig mellettünk állt, nem csak a kivonulás során, hanem a zsidó történelemben mindvégig. Minden korban akadtak, akik el akarták pusztítani népünket, de Isten mindig megmentett minket.

Elmeséljük az est során, Izrael gyermekeinek szenvedéseit, s a tíz csapást is, amit Isten az egyiptomiakra mért. Fogunk énekelni a 15 csodálatos ajándékról, amit Istentől kaptunk a kivonulástól kezdve a tenger kettényitásán, a mannán és a Tóraadáson át egészen a Szentföld és a jeruzsálemi Szentély nekük adás

Elmagyarázzuk a jelentőségét a Pészachi áldozatnak (hálánk jeléül, hogy a tizedik csapásnál Isten a zsidó házakat elkerülte), a macesznek (“mivel őseink kenyerének nem volt ideje megkelnie, mielőtt Isten kivezette őket Egyiptomból”), s a marornak (a keserű fűnek, ami emlékeztet minket a rabszolgaélet keserűségére).

A tíz csapás a következő:

1. vérré változtak a folyóvizek, elpusztultak a halak
2. békák lepték el Egyiptomot
3. tetvek
4. vadállatok (vagy: kártékony rovarok)
5. dögvész az állatok között
6. fekélyek borították az emberek testét
7. jégeső verte el a termés nagyját
8. sáskahad
9. háromnapos sötétség
10. meghalt minden elsőszülött egyiptomi, ember, állat

S a tíz csapás elmondásánál minden egyes csapás említésekor egy cseppet kicseppentünk kisujjunkkal az előttünk lévő pohár borból.

Az est első részét a Hallel-lel (Diőitő Zsoltár) zárjuk, amit a második pohár bor felett mondunk el.

Alapszabályok

A gyerekeket mindvégig vonjuk be a történésekbe.

Egyes szám első személyben meséljük a történetet. Ne azt mondjuk, hogy “Réges rég az ősi izraeliták…”, hanem azt, hogy “Rabszolgák voltunk fáraónál Egyiptomban”. Minden, ami akkor történt, egyszerűen vonatkoztatható mai életünkre is. Ilyenkor igazán átéljük azt a szenvedést, amit őseink átéltek. Tulajdonképpen ezen az estén a saját életünket elemezzük az egyiptomi rabszolgák szemszögéből. Az egész este a csodákról szól. Mózesről, a jelekről, amiket kapott, s a csodákról, amiket Isten tett. A tíz csapás, a tenger kettéválasztása, ezek mind csodák. Azért történtek így, hogy még mai szemmel nézve is csodának lássuk őket. A zsidóság tulajdonképpen a csodákra épül. Mindig is csodák vettek minket körül. Az is csoda, hogy már 3316 éve ugyanúgy mondjuk el ugyanazt a történetet gyermekeinknek.

A zsoltár után megisszuk a második pohár bort.

A léleknek

A kivonulás nem szimplán csak megtörtént velünk. Ez egy olyan esemény, amivé mi váltunk. Ez határoz meg minket, ezzé váltunk. Ez mindannyiunk élete, s újra meg újra megtörténik velünk, amikor a világgal vagy önmagunkkal harcolunk. A szabadságot egy örökös szökésre kész állapot fenntartásával érjük el. Talán ezért is voltak a zsidók mindig lázadok minden társadalomban, akik mertek gondolkodni. Az Egyiptombóli kivonulás élménye olyan mély nyomot hagyott lelkünkön, hogy sosem voltunk képesek magunk mögött hagyni. Az a zsidó, aki már nem éli át a kivonulás élményét, megfojtja saját lelkét. A történet elmesélése azt jelenti, hogy lelkünket megnyitjuk, s nyíltan szembenézünk önmagunkkal.






Kézmosás

A testnek

Töltsük meg vízzel a kézmosásra szolgáló kancsót. Öntsük le háromszor jobb kezünket, majd háromszor bal kezünket, s mondjuk el az áldást a kézmosásra.


Boruch A-toh Ado-noi E-lo-hei-nu Me-lech Ho-olom

A-sher Ki-de-sha-nu Be-mitz-vo-sov Vi-tzi-vo-nu

Al Netilat Yadayim


Azaz:


Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya,

ki megszenteltél minket törvényeiddel

és megparancsoltad, hogy mossuk meg kezünket.


A léleknek

Amíg csak ebben a világban élünk, a szabadság fogalma kézzelfoghatatlan, meghatározhatatlan marad. Amíg haladunk, szabadok vagyunk. Ha megálltunk, akkor már nem, mert nem haladunk. A szabadságot nem lehet megvásárolni, szabadságot nem lehet lopni. Nem tehetjük táskánkba a szabadságot, s nem mondhatjuk, hogy ez most már örökké az enyém. Mivel a szabadság egyfajta házasság. Összeköti halandó lelkünket az Örökkévalóéval, s erőt ad a világ megváltoztatására, míg benne élünk a megváltoztatandó világban. A Menny és a Föld, a lelki és a fizikai, a testi és lelki tuldajdonságok házzassága. S akárcsak a házasság esetében, ez a kapcsolat is csak a folytonos megújulás által marad életben. Mint a Vörös tenger megnyitása, ami egy nálunk nagyobb erő által történt.

De mindezek ellenére a kivonulás által örök szabadságot kaptunk Istentől. Nem azért, mert megszabadított minket a rabszolgaságból, hanem mert erőt kaptunk tőle ahhoz, hogy örökösen képesek legyünk változni.

Ez a rendje a Széder estének: Kiddus és Urchatz azaz változunk és megszentelunk. Örökkön örökké. Felemelkedünk és alkalmazzuk a tapasztaltakat mindennapi életünkben. Majd még magasabbra emelkedünk, s még többet alkalmazunk a tapasztaltakból. S az Isten által adott erőnek köszönhetően képesek vagyunk mindig magasabbra emelkedni.






Macesz – Kenyér

A testnek

A macesz a legfontosabb kelléke a Szédernek, s ha eszünk belőle, akkor teljesítjük Pészach legfőbb parancsolatát. De a macesz egyben kenyér is, még ha tésztája nem is kelt meg. Ezen az estén két egész darab macesz helyettesíti az ünnepkor szokásos barcheszt. Ezért is szükséges a három macesz, hogy a félbetört mellett maradjon még kettő, amire a kenyérre szokásos áldást el lehet mondani. Emeljük fel mindhárom előttünk fekvő maceszt és mondjuk el az áldást.


Boruch A-toh Ado-noi E-lo-hei-nu Me-lech Ho-olom

Hamotzi Lechem Min Ha’aretz


Azaz:




Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya,

ki megszenteltél minket törvényeiddel és megteremtetted a kenyeret a földből.


A léleknek

Az ételhez, amit megeszünk, általában kötődünk, mivel hasonlóak vagyunk hozzá. Csakúgy, mint az étel, amit megeszünk, mi is egy, a földből teremtett csoda vagyunk. A kenyérnek és népünknek összefonódott a története. A kenyér kis magként kezdi a földben. S eztán jön a csoda. Ahogy növekedni kezd és elveszti eredeti formáját, szépen lassan életre kel. Amikor pedig eljön a tavasz, kitör a fényre, a föld fölé, hogy megtalálja a napot, s a napnak köszönhetően megajándékozzon minket gyümölcsével.
Mi Egyiptomban voltunk eltemetve, mindenünket elvesztettük, csak az identitástudatunkat nem. Az elnyomás viszont olyan hatással volt ránk, mint a sütő a nyers kenyértésztára: elkezdtünk formálódni, nőni, erősödni. Ez az elnyomás volt az anyaméh, aminek köszönhetően megszülethetett szabadságunk, amikor eljött a tavasz. S a szabadság gyümölcsét megosztottuk a világgal.





Macesz

A testnek

Az áldás után engedjük el az alsá maceszt. Mondjunk el egy újabb áldást a kezünkben maradt másfél maceszre:




Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya,

ki megszenteltél minket törvényeiddel és megparancsoltad a macesz fogyasztását.


Mind a kettőből törjünk le egy darabot magunknak, s mindenki másnak, aki körülüli az asztalt. Osszuk ki ezeket a darabokat. Azért van szükség arra, hogy mind a kettőből együnk, mert mást szimbolizál a fél, és mást az egész macesz. A fél macesz a szegénységet és az alázatot, az egész pedig a szabadságot, s minden jót, ami ezzel jár. A fő Széder tálról pótoljuk ki, ha nem lenne elég macesz mindenkinek. S ne felejtsünk el balra dőlni, amikor elfogyasztjuk.

A léleknek

A Szentély lerombolása óta a macesz az egyetlen lehetőségünk, hogy megegyünk egy parancsolatot. A macesz, amit megeszünk az színtiszta Isteniesség. Elegendő spirituális erővel rendelkezik ahhoz, hogy a legmélyebb sötétségből is kirángasson, s a legnagyobb magasságokba repítsen. A Zohár a maceszt a “Hit kenyerének” és a “Gyógyulás kenyerének” nevezi. Maceszt enni azt jelenti, hogy a lelkünk egy hihetetlenül magas spirituális szintre kerül. A gyomrunk megemészti a hitet, ami a macesszel jár, s a lelkünkbe is beleívódik a hatása. S hogy minderre hogy képes egy egyszerű lisztes-vizes keverék? A zsidó vallásban a test és a lélek eggyé válik, mint ahogy az Isten is egy.






A keserű fű (maror)

A testnek

Legyen elegendő a tálunkon levő keserű fű arra, hogy egy kisebb tojás méretű labdát tudjunk gyúrni belőle. Ez a keserű fű csaknem minden esetben a torma. Vannak, akik a fejessalátát és a tormát együtt használják. Persze egyik vagy másik is elfogdható önmagában is, nem kötelező mindkettő.

Ezt a keserű füvet a hrajszeszbe mártjuk s lerázzuk róla a felesleget. Azért van erre szükség, hogy kiegyensúlyozzuk a keserűséget. A rabszolgaság keserű volt ugyan, de mindig lehetett találni valamit, ami, ha csak egy hangyányit is, de megédesítette.

Mondjuk el rá az áldást, és fogyasszuk el.

A léleknek

Miért kell egyfolytában a keserűségre koncentrálni? Miért eköré épül a Széder este?

Az egyiptomi rabszolgaság alatt érzett keserűség volt a kulcs a megszabadításunkhoz. Sosem szoktunk hozzá Egyiptomhoz. Sosem éreztük oda tartozónak magunkat. Sosem fogadtuk el, hogy az egyiptomiak az urak, mi meg a rabszolgák. Valami keserűség mindig is maradt bennünk és mindig is éreztük, hogy valami nem helyénvaló és változtatni kell rajta. Ha nem így lett volna, sosem hagytuk volna el Egyiptomot. A zsidók 80%-a, aki beletörődött helyzetébe, s nem akarta elhagyni Egyiptomot, mondván, ez az ő hazája, ott is maradtak, s el is pusztultak. Mi, akik most élünk és zsidók lehetünk, a maradék 20% leszármazottai vagyunk. Amikor Mózes azt mondta, menni kell, teketóriázás nélkül mentünk, s hittünk neki. A keserűségünk volt az, ami megőrizte hitünket.

Mindenkinek megvan a maga Egyiptoma. Tudnunk kell, kik vagyunk és hol vannak a határaink. De nem szabad gátat szabnunk lelkünknek, mert az nem ismer határokat. Ez az édes része a keserűségnek. A keserűség iránymutatás nélkül önrombolóan hat. De ha egy kis optimizmust is beleviszünk, akkor ez lesz az ugródeszka szabadságunkhoz.





A szendvics

A testnek

Törjünk le két darabot az alsó maceszből. Egy olajbogyó-nagyságú keserű füvet tegyünk a két darabka közé. Mártsuk a szendvicset a hrajszeszbe, rázzuk le a felesleget és mondjuk a következőket:




Ezt tette Hillel is, amikor még állt a Szentély Jeruzsálemben. Összekevert egy kis Pészachi bárányt, némi maceszt és egy kevés keserű füvet, s együtt megette őket.


Balra dőlve fogyasztjuk el.

A léleknek

Az egyiptomiak szemszögéből nézve a zsidó szokások érthetetlenek, a parancsolatok csak tilalomfák, a mindennapi élet átláthatatlan. De ha képesek vagyunk elrugaszkodni a materializmustól, s emelkedettebb lelki állapotunkban visszanézni, akkor megláthatjuk, hogy a zsidók ugyanannak a léleknek különböző arcai. S ez a lélek a keserűségből, az édesből és az ízetlen mindennapi kötelességekből tevődik össze.





Terítés

A testnek

Mostanra érkezett el az ünnepi vacsora ideje. Azt hiszem ahhoz nem kell útmutatás, hogyan együnk :) Eddig minden, amit megettünk, szimbolizált valamit. Most azonban csak az élvezetért eszünk :) Egy sós vízbe mártott főtt tojással szokás kezdeni az étkezést, amely tojás eddig a Széder tálon volt. Ez a tojás még szimbolikus jelentőséggel bír, a gyászt is jelképezi, amit a Jeruzsálemi Szentély lerombolása miatt érzünk.

A léleknek

Ez a mozzanata a Széder estének, csakúgy, mint a szendvics, jelzi az est elején említett újbóli belépést. Megszabadultunk az egyiptomi rabigától és egy magasabb víziót értünk el. S most újrakezdjük ezt, csak egy magasabb szinten. A szabadság ugyanis többől áll, mint szimplán a kivonulásból. A teljes szabadság az, amikor fel tudunk szabadítani és spirituális lénnyé tudunk tenni mindent a világunkban.





Afikóman

A testnek

Most kell eldöntenünk, hogy eleget ettünk-e, mert az afikóman után már nem ehetünk semmit :) Csak még két pohár bort fogyaszthatunk el, semmi mást. Most jött el az ideje, hogy az afikómant elővegyük rejtekhelyéről. Helyi szokásoktól függ, hogy hogyan kerítjük elő az afikómant. Mi otthon ilyenkor láttunk neki keresni, a zsinagógámban pedig a rabbi felállt és megkérte azt a gyereket, aki elvette, hogy adja vissza, s cserébe kérhet valamit. Mikor előkerül az afikóman, balra dőlve együnk belőle.

Az első adag macesszel, amit megettünk, teljesítettük az a parancsolatot, miszerint Pészachkor maceszt kell enni. Az afikómant a Pészach-i bárány helyett fogyasztjuk, ami manapság azért nem része a szertartásoknak, mert már nem áll a szentély, s azért a vacsora után kell megenni az afikómant, mert a bárányt is csak teli gyomorra lehetett megenni, míg állt a szentély.

A léleknek

A Kabbala szerint van mélyebb részünk is, mint a lelkünk. Van a test, van a lélek, s van az, ami a lényegünk. Ha a lelkünk megvilágosodott, akkor a fényt neki a lényegünk adja. Ha ezt energiának hívnánk, akkor a lényegünk lenne a dynamo. Tzafunnak hívják, ami azt jelenti, hogy rejtett, eldugott, elzárt. Bármit is csinálunk, azt a lényegünk határozza meg. Nem tudjuk megkerülni, nem tudunk másként cselekedni, mint ahogy lényegünk diktálja. Meditálhatunk, lehetünk nagyon inspiráltak, de a lényegünket nem tudjuk megközelíteni, arra csak egy felsőbb erő képes.

Széder este birtokában vagyunk ennek az erőnek, de csak akkor, ha minden egyes előkészületi lépést hűen végigcsináltunk. Elpusztítottuk a kovászost, felkészítettük otthonunkat a felszabadításra, s az előző tizenegy lépést a kiddustól a vacsoráig. Ha ezt mind megcsináltuk, akkor készen állunk arra, hogy teljesen a Mindenhatóhoz tudjunk csatlakozni, s ekkor száll belénk ez a felsőbb erő, amivel láthatjuk saját lényegünket. Még akkor is, ha nem érzékeljük, az ízetlennek tűnő macesz, amit megeszünk beleivódik a lényegünkbe és egész létünket átformálja.

Általában úgy működik ez, hogy ami inspirál minket és kellemes érzésekkel tölt el, az előrébb visz minket egy lépéssel, de ha azt akarjuk, hogy ez tényleges változást hozzon életünkbe, akkor szükségünk van egy rajtunk kívül álló, nálunk sokkal hatalmasabb erőre.

Széder este, első rész

S ennyi bevezető-bejegyzés után végre eljutottam odáig, hogy elkezdjem részletesen leírni egy Széder este menetét :) Nem tudom még, hogy hány részletben fogom megírni, de egynél többen, az biztos.

Két Széder este van Pészach alatt, bár technikailag az első Széder este nem tartozik Pészach-hoz, mert maga a nyolcnapos ünnep az első Széder estét követő nap kezdődik. Ezen a két estén meséljük el a kivonulás történetét a Haggada alapján. A kivonulás történetében minden mozzanatnak van egy testi és egy lelki síkja. Lelki síkon vannak egyszerű gondolatok éppúgy, mint mélyen szántóak. Ez az ünnep különleges. Azért különleges, mert nincs még egy olyan tradíció, melyet ennyire az eredeti, ősi formájában ünnepelnénk még ma is. Mind a mai napig világszerte a zsidó családok összejönnek, hogy újraéljék a kivonulást. Évről évre újra és újra.

Kezdjük azzal, hogy Pészach a világ legnagyobb paradoxona. Azon az estén, amikor a szabadságunkat elnyertük, úgy ünnepeljük ezt a szabadságot, hogy szigorúan meghatározott sorrendben követünk 15 mozzanatot az est folyamán. Szédernek hívjuk ezt az estét, amely szó azt jelenti, szervezettség.

Ez a 15 lépés a következő:

1. Kiddus
2. Kézmosás
3. “Étvágygerjesztő”
4. Kettétörés
5. Történetmesélés
6. Újabb kézmosás
7. Kenyér
8. Macesz
9. Keserű fű
10. Szendvics
11. Terítés
12. Afikóman
13. Áldás
14. Dicsőítés
15. Elfogadtatás

S mielőtt elkezdenénk az estét, el kell készíteni a Széder tálat az előző bejegyzésben említett módon. A Széder tál elrendezése után minden résztvevőnek odakészítünk egy boroskupát s annyi bort, hogy fejenként négy pohárnyira elég legyen a mennyisége. Egy kis tálkányi sós vízre is szüksége lesz mindenkinek, amibe a kárpászt mártogathatja majd.

S miután mindezzel elkészültünk, el is kezdődhet az este :)





Első mozzanat: A kiddus

A testnek

Kicsit még szétszórtak vagyunk. A mindennapok gondjai járnak az eszünkben, A legelső lépés, hogy ezt mind elfelejtsük, és a hétköznapi hangulat helyét átadjuk az ünnepi hangulatnak. Lépjünk be egy másik világba, ahol csatlakozhatunk őseinkhez és Mózeshez. Első lépésként egy pohár édes vörösbort iszunk meg. Egy teli pohár vörösbort, amivel csatlakozunk őseinkhez, akik szintén ugyanúgy ünnepeltek, mint mi most. Ez a pohár bor az első azt est folyamán elfogyasztandó négy közül. Egymás poharát töltsük meg, ne a sajátunkét. Így olyanok leszünk, mint a nemesek, akik megengedhetik maguknak, hogy más töltse tele poharukat. Minimum 86ml űrtartalmúnak kell lennie a pohárnak.

A kiddus alatt mindenki feláll. Míg szombatonként a kiddus alatt egy személy mondja minden résztvevő számára az áldást, addig most mindenki együtt mondja a házigazdával a teljes áldást.

Igyunk, s helyezzük magunkat kényelembe. Dőljünk egy párnára a bal oldalunkra. Mert ugye abban a korban, amire emlékezünk, csak a szabad emberek ehettek íly módon, s ma este nem pusztán szabadok vagyunk, hanem urak is.

A léleknek

Minden útnak a kezdete az elválás. El kell hagynunk egy helyet ahhoz, hogy máshol lehessünk. S ez az első lépés a szabadság fele. Nem vesszük figyelembe a fáraó kérdését, melyben az iránt érdeklődik, hogy mégis kik vagyunk mi, hogy elinduljunk egy ilyen úton. Csak felkelünk és elindulunk. S miután a mindennapi problémáinkat kizártuk, magasabb szintű állapotba helyezzük lelkünket, hogy magasztos célokat érjünk el.




Az első kézmosás

A testnek

Mielőtt munkához látunk, főleg egy olyan spirituális élmény előtt, mint az étkezés, meg kell tisztítanunk kezünket. Lemossuk róla az anyagi világ minden piszkát.

Megtöltünk egy kancsót vízzel. Sokaknak egy speciálisan erre a célra tervezett kétfülű kancsójuk van. Először bal kézzel öntsünk némi vizet jobb kezünkre, majd jobb kézbe fogva a kancsót bal kezünkre öntsünk háromszor vizet. A kohének (papi rend) is pont így tették a Szentélyben Jeruzsálemben.

Szárítsuk meg kezünket. Más ünnepek esetében ezt követően áldást mondunk, ezen az estén viszont, ennél az első kézmosásnál nem mondunk áldást. A másodiknál majd fogunk.

A léleknek

A kezünk az elsődleges eszközünk a külvilággal való kapcsolatteremtéskor. Általában engedelmeskedik érzelmeinknek. Olyan érzelmeknek, mint mondjuk a szeretet, a félelem, az elfogadás iránti vágy, Érzelmeink tehát tükrözik lelki állapotunkat. Ámde sokszor többféle érzelem keveredik egymással. Az agyunk mond valamit, de a szívünk mást diktál. A víz a bölcsesség gyógyerejét jelképezi. Lefelé folyik, s egyszerűségét mindennek közvetíti ezáltal. A földből, magból új életet varázsol. Amint a víz lefelé folyik kezünkre, úgy tart a bölcsesség lefele, a szívünk felé, s onnan tovább a többi testrészünk felé, hogy a világgal megfelelően tudjunk kommunikálni.




A Kárpász

A kárpász az előétel. A Széder tálon van egy kis zöldség, krumpli, hagyma, retek vagy bármi más.

Ha mindent jól csinálunk, a gyerek kérdezni fog. Hogy miért nem mondtunk áldást a kézmosás után? Hogy ha már egyszer meg van terítve, miért nem eszünk rögtön rendes vacsorát? S tulajdonképpen minden azért van, hogy a gyerek kérdezzen. Mert rá kell jönnie, hogy tanulni csak kérdezve lehet, s megtanulja azt is, hogy vannak kérdések, amikre nincs válasz.

Mártsuk a sós vízbe a zöldséget.

Mint ahogyan korábban balra dőltünk boriváskor, hogy a nemeseket utánozzuk, úgy mártjuk az előételt is meg a sós vízben, hisz ez a mártogatás is csak a kiváltságosoké volt anno.

A sós víz, amiben megmártjuk zöldségünket, a rabszolgaság során elhullajtott könnyeket jelképezi.

S ez a kettősség végigkíséri a teljes Széder estét. Az Exodus történetét elmesélni azt jelenti, hogy újraéljük azt, ami akkor volt. A szenvedést épp úgy, mint a szabadságot. Iszunk bort, ami öröm, s eszünk keserű füvet, ami a bánat. Előételt eszünk mártogatva, mint a szabadok, de sós vízbe mártjuk, ami a keserves könnyeket jelképezi.

Elmondjuk az áldást a zöldségre, s megesszük. Alaposan élvezzük ki, mert nem fogunk enni még egy jó darabig eztán az este :)

A léleknek

Újra kell élnünk a keserves munkát, hogy újból felszabadíthassuk magunkat. Ez a munka készített fel minket a szabadságra, mert ezáltal vált olyan szerénnyé lelkünk, ami lehetővé tette a bölcsesség befogadását.

Ezen az estén ismét el tudjuk érni ezt a szerény állapotot, azáltal, hogy ismételten rájövünk, milyen kicsi is az ember és Isten milyen csodálatos.




A félbetörés

A testnek

Emeljük fel a középső maceszt a Széder tálról.

A felső macesznek egésznek kell maradnia, mivel később majd áldást mondunk rá, áldás pedig csak egész dolgokra mondható.

Törjük ketté ezt a középső macesz. A kisebbik felét hagyjuk a két egész macesz között. Ez a szegény ember kenyere, aminek kapcsán elmeséljük rabszolgaságunk történetét. A szegény emberek akkortájt csak kenyerük egy kis részét ették meg, mert eltették a maradékot arra az esetre, ha a következő nap nem jutnának kenyérhez.

A nagyobbik felét törjük öt részre, s csavarjuk bele ezeket a részeket egy konyharuhába. A Kabbala szerint ugyanis a világ a fény öt összehúzódása által jött létre. A maceszdarabkákat aztán rejtsük el, egész addig, amíg Afikóman vagy desszert formájában fel nem használjuk a vacsora során.

Vannak családok, ahol az a szokás, hogy a gyerekek dugják el az Afikómant és a felnőttek keresik meg. Vannak családok, ahol pont a fordítottja szokás, a felnőttek dugják el és a gyerekek keresik meg. A mi családunk így csinálta mindig is. A zsinagógában, ahova jártam, az volt a szokás, hogy a rabbi a háta mögé tette, s a gyerekeknek el kellett lopniuk onnan az est első fele folyamán, s a visszaszolgáltatásért cserébe kérhettek valamit. Akármilyen megoldást is választunk, a lényeg, hogy a gyerek figyelmét lekösse s kíváncsiságát felélessze. Szefárd közösségekben szokás, hogy a gyerekek karjára kötik a maceszt, s a felhasználásig cipelik, mint ahogy őseink is tették ugyanezt a kivándorlás alatt.

A léleknek

Miért törött ennyi minden a világban? Miért teremtett a Teremtő egy olyan világot, ahol szívek szakadnak meg, életek mennek tönkre, elmúlik a szépség?
Egy egész valami csak annyit képes befogadni, amekkora. Egy törött azonban Istent is képes magába fogadni. A macesz a szegény ember kenyere. A szegénység a társadalom aljára sodorta, s megtörte. S épp ezáltal tudja megnyitni lelkét, hogy elhagyhassa Egyiptomot. Egész addig, míg tökéletesnek, egésznek érezzük magunkat, nincs hely arra, hogy növekedjünk, hogy új dolgokat fogadjunk be. S amikor már nem érezzük egésznek magunkat, akkor jövünk rá, hogy egyedül milyen elesettek is vagyunk, hogy szükségünk van a minket körülvevő emberekre, hogy még oly sok minden nincs meg bennünk. S ekkor történnek csodák.

A macesz és amit tudni kell róla




A macesz keletlen kenyér. Csak lisztből és vízből készül, nem adunk hozzá semmi mást, semmit, amitől meg tudna kelni. Összedolgozzuk a hozzávalóit, megdagasztjuk és megsütjük, még mielőtt esélye lenne a tésztának arra, hogy megkeljen.

A macesz, bár lapos, hihetetlenül sokoldalú kenyértípus. Ez a szenvedés kenyere, a szegénység kenyere, amit ősapáink ettek Egyiptomban. Ez a “bejelentés” kenyere, melynek apropóján elmeséljük a kivonulás történetét. Ez az alázat kenyere, ami jelképezi Isten szolgálatát. Ez a hit kenyere, ami megtestesíti hitünket. Ez a gyógyítás kenyere is, aminek segítségével lelkünk spirituális lényegét saját valónkká tudjuk formalin.

A Shemurah macesz (őrzött macesz) olyan gabonából készül, amit az aratásától kezdve őriztek, hogy ne kerülhessen kapcsolatba a legkisebb mennyiségű párával vagy vízzel se. S természetesen kézzel készítik belőle a maceszt, külön tekintettel arra, hogy a Széder estén ez lesz az összekötő kapocs ember és Isten között.



A Széder tál

A Széder este központi eleme a Széder tál. Az est első felében erről eszünk meghatározott sorrendben meghatározott jelentést hordozó ételeket. Ebben a bejegyzésben ezt a tálat igyekszem megismertetni a kedves olvasóval.

Először is így néz ki:





Mindenki előtt van egy ilyen általában és van egy fő Széder tál, amit az est házigazdája használ.

Először is három maceszt egymásra kell helyezni, s ennek a tetejére jön a Széder tál. A maceszeket szalvétával vagy papírtányérral vagy bármi hasonlóval el kell választani egymástól és le kell takarni a tetejét. A három macesz a zsidóság három kasztját szimbolizálja: a Papságot, a Levitákat és az Izraelitákat. Egyben arra a három adag lisztre is utal, amit Sára sütött a maceszbe Ábrahám utasítására, amikor a három angyal meglátogatta őket. Gyakorlati szempontból az a jelentősége, hogy a középső macesz kettétörése után még mindig marad két egész macesz, amire el lehet mondani a kenyérre való áldást. Ugyanis Shabbatkor és minden ünnepkor két kenyérre kell áldást mondani, s Pészackor a macesz felel meg a kenyérnek.

S akkor lássuk a Széder tálat.

A következők kerülnek rá:

Csont
Tojás
Keserű fű
Haroszesz
Kárpász
Saláta

A tálon a következőképpen kell elrendezni az alkotóelemeket: a maror legyen középen, a csont jobbra felette, a tojás balra felette, a kárpász, a saláta és a haroszesz pedig félörívben alatta ebben a sorrendben balról jobbra.

Mindnek megvan a maga szimbolikája. Lássuk, melyik mi, és hogy kell elkészíteni.




A csont

Egy darab sült hús szimbolizálja az áldozati bárányt, amit a tizedik csapás előtt áldoztak őseink, majd később minden évben a Szentélyben a Pészachot megelőző délután.

Mivel a Szentély már nem áll, így ilyen típusú áldozatot nem áll módunkban bemutatni. S ügyelünk arra, hogy valami olyasmit használjunk, ami nem hasonlít az eredeti áldozathoz, de mégis azt jelképezi, s ez a csont. A legtöbb közösség sült csirkenyakat használ erre a célra.

Elkészítése:

Süssük meg a nyakat minden oldalán, s amennyire csak lehet, távolítsuk el a rajta lévő húst.

Szerepe

A csontot nem esszük meg. A vacsora után betesszük a hűtőbe és a második Széder estén újra felhasználjuk.






A tojás

Egy kemény tojás jelképezi azt az áldozatot, aminek bemutatása akkor honosodott meg, amikor a Szentély még állt. Az állat húsa, amelyik a tojást tojta, a vacsora alatt elfogyasztásra került.

Elkészítése egyszerű, főzzünk keményre annyi tojást, ahányan részt vesznek a Széder estén, s ha akarunk, főzzünk még párat a vacsorához is.

Szerepe

Minden tálra teszünk egyet, s a vacsora előtt esszük meg, miután sós vízbe mártottuk.




A keserű fű

Más néven maror. Ez emlékeztet minket ősapáink keserű rabszolgaéletére. Frissen reszelt torma, és fejessaláta vagy endívia használata a legelterjedtebb.

Elkészítése

A tormát mossuk meg jó alaposan, s szárítsuk meg teljesen, mivel később majd macesz közé téve fogyasztjuk. Eztán pedig reszeljük le. A reszelésnél arra figyeljünk, hogy valamivel védjük a szemünket és orrunkat, mert nagyon erős, intenzív szaga van a frissen reszelt tormának, s sokkal jobban csípi a szemet, mint egy hagyma pucolása.

A salátát vagy endíviát nézzük át alaposan, hogy biztosan ne legyenek benne rovarok, bogarak. Eztán mossuk meg és szárítsuk meg.

A Széder tálon pedig úgy helyezzük el, hogy egy levél salátára tegyük rá a tormát.

Szerepe

A Haggada nagy részének elolvasása után jön a rituális kézmosás. Ezt a macesz elfogyasztása követi, azt pedig egy kis maror, s végül pedig egy szendvicset készítünk maceszből és marorból és megesszük.





A haroszesz

Ez egy almából, dióból és borból álló keverék. A maltert és a téglákat jelképezi a Széder tálon, amit őseinknek a fáraó számára kellett készíteni a rabszolgaság alatt.

Elkészítése

Törjük fel a diót s törjük apróra a belét. Hámozzuk meg az almát, s vágjuk nagyon apró darabokra. Keverjük össze és adjunk hozzá egy kis bort. (Vagy ezen a linken is van néhány recept)

Szerepe

Ez a keverék tulajdonképpen egyfajta szósz, amibe belemártjuk a marort, mielőtt megesszük.





A kárpász

Ez egy olyan zöldség, amelynek nem keserű a gyökere. Hagyma, főtt krumpli vagy retek az erre a célra leginkább használt zöldség. (Magyarországon általában mindig retket tesznek a Széder tálra.) Ez szimbolizálja őseink rabszolgaság alatt végzendő sanyarú munkáját.

Elkészítése

Főzzük ki a krumplit, vagy hámozzuk meg a hagymát vagy mossuk meg a retket és szeleteljük fel. A szeleteket tegyük a Széder tálra. A tál mellé pedig tegyünk egy sós vizet tartalmazó kisebb pohárkát.

Szerepe

A kiddus után a család minden tagja rituálisan kezet mos, de áldást nem mond rá senki. Eztán a házigazda levág egy darabot a gyökérből és a sós vízbe mártja, majd mindenkinek ad egy kis darabot belőle, s elmondja rá a megfelelő áldást. Arra oda kell figyelni, hogy 17 grammnál többet senki ne egyen belőle.






A saláta

A saláta jelképezi őseink keserű rabszolgasorba hajtását. A fejessaláta levelei ugyan nem keserűek, de ha a torzsát elültetjük, akkor az a torzsa megkeményedik és keserű lesz. Így volt ez őseink rabszolgává válásával is. Először pénzért dolgoztak a fáraónak, majd fokozatosan rabszolgaságba fordult a munka.

Elkészítése

Mossuk meg a salátát levelenként és jó alaposan győződjünk meg arról, hogy nincs benne semmiféle rovar vagy bogár. Egy papírtörlővel szárítsuk fel a rajta lévő vizet, s hagyjuk teljesen megszáradni, hogy ne legyen nedves a macesz, amikor később elfogyasztjuk a salátával.

Ez a legidőigényesebb feladat, mivel annyi levelet kell megmosni és megszárítani, hogy elég legyen mind a két Széder estére minden résztvevő számára. S ezt persze még a Pészachi gyertyák meggyújtása előtt be kell fejezni.

Tipp: Ha papírtörlőre fektetjük a salátaleveleket és feltekerjük, mint egy piskótatekercset, akkor hamarabb szárad és a hűtőbe téve (tekercs formájában) hosszabb ideig friss marad.

Szerepe

A salátát a tormával együtt esszük meg, a tormánál leírt módon. A salátát úgy kell elhelyezni, hogy egy részét a torma alá, s pár levelet külön. S legyen mindig kéznél néhány extra salátalevél, ha nem lenne elegendő, amit előre kikészítettünk.


S a különbség a keserű fű és a saláta szerepe között


Nagyon sok közösségben tormát és salátát is használnak keserű fűként. A Mishna 5 zöldséget sorol fel, amik maror-ként használhatók. Viszont mivel az ősi héber nevükön nevezi őket a Mishna, ezért nehéz pontosan meghatározni azt, hogy mik is ezek a zöldségek. Kettőről viszont pontosan tudjuk, hogy micsoda, mivel hagyományainkban fennmaradtak, s ez a kettő a torma és a saláta.

A Talmud szerint az öt zöldségből, amit a Mishna említ, a saláta az, amit leginkább használni kell, ami meglepő, mivel a saláta nem keserű. A titok nyitja a dolog szimbolikájában rejlik. Ha a salátát nem szedik le, miután megérett, akkor a torzsája megkeményedik és nagyon keserűvé válik. Édesből lesz keserű, ami tökéletes metaforája őseink egyiptomi rabszolgaságának. Mert ugye, mint azt már fentebb említettem, először bérért dolgoztak őseink a fáraónak, ami még jó volt, s a fáraó elhitette velük, hogy fontos tagjai az egyiptomi társadalomnak. Ezt vehetjük “édesnek”. Ám a végén sanyarú rabszolgaságba fordult a jónak ígérkező együttműködés.

A tormát pedig azért esszük Széderkor, hogy fogyasszunk valami olyasmit is, ami ténylegesen is keserű, nem csak szimbolikusan.


Széder este dióhéjban

De ne féljetek, elemzem én ezt majd hosszabban is :) Szerintem ez a sava-borsa a Pészachi ünnepségsorozatnak, bár ezzel lehet vitatkozni. Mindenesetre az biztos, hogy ez a legeseménydúsabb, legtöbb előkészületet igénylő része az ünnepnek.

Ősapáink nyomdokaiban

Széder este minden egyes személynek úgy kell tekintenie magára, mintha ő maga is kivonult volna akkor Egyiptomból. A zsidó vallás ősapáinkkal kezdődött, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal, s népünk Egyiptomba került. Visszahelyezzük magunkat abba a korba, hogy át tudjuk érezni őseink szenvedését, üldöztetését. Ott vagyunk velük, amikor Isten az egyiptomiakra méri a tíz csapást, s követjük őket amint átkelnek a Vörös tengeren. Tanúi vagyunk Isten csodájának, amint kettényitja a tengert, hogy a zsidók száraz lábbal át tudjanak kelni rajta, s akkor is, amikor összezárja a tengert az egyiptomi üldözők feje felett.

Kiddus

A Széder este Kiddussal kezdődik, melyben bejelentjük az ünnep szent jellegét. Ezt egy pohár bor kíséretében tesszük. Ez az első pohár bor, amit meg kell inni Széder este, összesen négyet kell elfogyasztani bal oldalra dőlve közben.

S hogy miért éppen négy pohár bor?

A Tórában négy különböző kifejezést találunk a szabadságra és a megmentésre a kivonulás eseményeinek kapcsán. Ezen kívül négy erénye volt Izrael gyermekeinek a száműzetésben. (Nem változtatták meg a héber nevüket, héberül beszéltek továbbra is, kiemelkedően erkölcsösek maradtak és hűségesek maradtak egymáshoz)
S azért bort iszunk, mert a bor a boldogság és öröm szimbóluma.

Dőljünk balra

Mialatt a négy pohár bort isszuk és a maceszt esszük, balra dőlünk. Ezáltal is azt jutattjuk kifejezésre, hogy most már szabadok vagyunk, nem rabszolgák. A kivonulás idejében csak a szabad emberek kiváltsága volt étkezés közben oldalra dőlni.

A kézmosás

Hagyományosan megmossuk kezünket, mint ahogy az elő van írva minden étkezés előttre, de most nem mondjuk el az ilyenkor amúgy szokásos áldást. Ugyanis a következő lépés Széder este a Kárpász, amikor az ételt vízbe kell mártani. A zsidó előírások szerint ilyen esetben vagy evőeszközt kell használni, vagy megtisztítjuk kezünket kézmosás által. Azért választjuk ilyenkor a kevésbé megszokott megoldást, hogy a gyerekek figyelmét ébren tartsuk.

Kárpász, az “előétel”

Egy kis darab hagymát vagy főtt krumplit sós vízbe kell martini, majd a zöldségekre való áldás elmondása után megenni. A kárpász vízbe mártása is a szabadságot, az élet élvezetét szimbolizálja, s nem utolsó sorban egyre érdeklődőbbé teszi a gyerekeket.

A “Karpas” héber szót ha visszafele olvassuk, akkor utalást kapunk arra a nehéz fizikai munkára, amit az Egyiptomban élő 600,000 zsidó rabszolgának nap mint nap végeznie kellett. A só a vízben a rabszolgák keserves munka közben elhullajtott könnyeit jelképezi.

A középső macesz kettétörése

Széder este a Széder-tál mellett található az asztalon három egymásra fektetett macesz is. A középsőt ketté kell törni, s a nagyobbik részét később Afikómen-ként használni. Ez nem csak, hogy tovább növeli a gyerekek kíváncsiságát, hanem még a Vörös tenger kettéválasztását is szimbolizálja. A kisebbik darabot visszatesszük a helyére. Ez a törött középső macesz szimbolizálja az alázatot, s később, mint a szegénység kenyerét esszük meg. Azt pedig, hogy az afikómennel mi történik, közössége válogatja. Az én zsinagógámban a rabbi a háta mögé szokta tenni és a gyerekeknek el kell lopniuk onnan az est folyamán, még a vacsora előtt, míg a családi Széder estéinken el szoktuk dugni és meg kell keresni.

A Haggada

Az est ezen a pontján a szegényeket is meghívják, hogy csatlakozzanak a Széderhez. A Széder-tálat arrébb teszik és kitöltik a második pohár bort. Ekkor a legfiatalabb gyerek, aki már ég a kíváncsiságtól, hogy megtudhassa, miért is ilyen fura ez az este, felteszi a négy kérdést. Erre csak úgy szoktunk utalni, hogy Mah nistana. Ez a négy kérdés a következő: Miben különbözik ez az este a többitől? Miért van az, hogy máskor kovászosat és kovásztalant is ehetünk, de ma csak kovásztalant? Miért mártjuk vízbe az ételt? Miért kell keserű füvet ennünk? Miért dőlünk oldalt, párnákra, mint ha csak királyok lennénk?

A gyerek kérdései pedig a Széder egyik legfontosabb eleméhez vezetnek, a Haggada felolvasásához. A Haggada tartalmazza az Egyiptomi kivonulás történetét, s Széderkor mitzvah elmesélni a kivonulás történetét.

Kézmosás a vacsora előtt

A Haggada első részének felolvasása után kezet kell mosni, de most áldást is kell mondani rá, eztán maceszt eszünk, majd a vacsorát. Én kisgyerekként alig bírtam kivárni, hogy végre vacsora legyen :)

Macesz

Fogjuk össze a három maceszt (a törött középsőt a két egész között) s mondjunk rá áltást. Az áldás után ejtsük vissza az aldó maceszt a tányérra, s a kezünkben maradó törött és egész maceszre mondjunk el egy speciális áldást, az “Al achilat Matzah”-t. Ezt követően törjünk le mindkettőből egy legalább 3 dekás darabot, s miközben balra dőlünk, együk meg.

Maror-a keserű fű

Egy legalább 3 dekás darabot a keserű fűből mártsunk a haroszet-be, rázzuk le és mondjuk el az “Al achilat Maror” áldást. Ezt anélkül esszük meg, hogy balra dőlnénk.

Korech-a szendvics

Két kis darab macesz közé teszünk egy kis adag marort és ezt a szendvicset megesszük balra dőlve, miután megmártottuk. A maceszt a legalsó maceszből kell letörni a szendvicshez.

A vacsora

Ezek után következik az ünnepi vacsora. Ez a vacsora egy sós vízbe mártott tojás elfogyasztásával kezdődik.

Egy bölcs rabbi szerint a zsidók is olyanok, mint a tojás, minél tovább égetik vagy főzik,, annál keményebbek lesznek.

Afikóman

A vacsora után elővesszük az elrejtett afikómant, s megesszük. Ez szimbolizálja a bárányt, amit akkor az étkezés végén ettek. Mindenkinek legalább 5 deka maceszt el kell fogyasztania még éjfél előtt oldalra dőlve. Az afikóman elfogyasztása után azonban már nem fogyasztunk semmit, kivéve a maradék két pohár bort.

A mi hitközségünkben ilyenkor mindig azt mondta a rabbi, hogy az a gyerek, aki ellopta az afikómant, most kérhet valamit cserébe azért, ha visszaadja, ugyanis enélkül nem lehet folytatni a Szédert.

A családi Széderünkön pedig a felnőttek eldugták, s nekünk gyerekeknek kellett megtalálnunk, csak aztán folytathattuk.

Áldások a vacsora után

Kitöltjük a harmadik pohár bort, majd elmondjuk az étkezés utáni áldást. Eztán a borra mondunk áldást, s balra dőlve megisszuk. Ezt követően pedig megtöltjük Élijahu poharát és a sajátunkat is újra töltjük. Kinyitjuk az ajtót résnyire és elmondunk egy “meghívást”, melyben Élijahu Prófétát hívjuk, aki a Messiás hírhozója.

Énekek

Ekkor pedig, miután meggyőződtünk arról, hogy a Mindenható vigyáz a zsidókra, még sokat éneklünk, s megisszuk a negyedik pohár bort is.

Az elfogadás

S miután a Széder estét megfelelően kiviteleztük, s biztosak vagyunk benne, hogy a mindenható elfogadta az ünneplésünket, még megjegyezzük: “Jövőre Jeruzsálemben”

A 2009-es Pészach-i naptár

Ebben a bejegyzésben azt írom le, hogy idén mely napokra esik Pészach és mikor milyen “kötelezettségeknek” kell eleget tenni Pészach kapcsán.

2009. április 7. kedd (5769. Nisszán 13.)

Ez az első Széder estét megelőző nap. Győződjünk meg arról, hogy eladtuk az összes kovászos ételünket és italunkat.

Ne felejtsünk el homecolni. Akkor kell elkezdeni, amikor feljött az első csillag.

2009. április 8. szerda (5769. Nisszán 14.)

Ez a Pészachot megelőző nap, s az első Széder este napja.

Ekkor van az elsőszülöttek böjtje. Ahhoz, hogy egy elsőszülöttnek ne kelljen böjtölnie, részt kell vennie egy olyan étkezésen, ami egy parancsolat teljesítéséhez kapcsolódik, mint amilyen mondjuk a reggeli imádságot követő étkezés ezen a napon a zsinagógában.

Idén azért is különleges ez a nap, mert ekkor kerül sor egy olyan parancsolat teljesítésére, ami 28 évente egyszer teljesítendő. Ez a parancsolat egy rikta áldás, az ún. Birkat Hachamah elmondása. Ez az áldás áldás a fényre. Azért 28 évente kell csak elmondani, mert minden 28 évben ugyanazon nap reggelén kerül a nap ugyanabba a pozícióba, amiben akkor volt, amikor Isten megteremtette a napot és a holdat. Ez az áldás a következő:






Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megismétled a Teremtést újra meg újra.


Ezen a reggelen van az utolsó lehetőség eladni és megsemmisíteni a tulajdonunkban lévő kovászos ételeket/italokat. S ne felejtsük el időben abbahagyni a kovászos ételek fogyasztását. A pontos időpontért kattintsunk ide.

Égessük el a még meglévő, el nem adott kovászosat. A pontos időpontért kattintsunk ide.

Mivel Shabbat közvetlen Pészach beköszönte után kezdődik, ezért még a mai napon el kell készíteni az ún. eruv tavshilin-t, hogy az ünnep alatt is főzhessünk Shabbatra. Ugyanis általában ünnep alatt tilos főzni, mert az munkának minősül. Az eruv tavshilin ebben az esetben két maceszből és egy főtt ételből áll, amit gondosan be kell csomagolni, elmondani a megfelelő áldásokat és félretenni, hogy pénteken, még a szombat beköszönte előtt el lehessen készíteni. Főzni mindazonáltal csak olyan tűzön szabad, ami még az ünnep előtt lett meggyújtva.

Ezen az estén kell elmondani a Pészachi gyertyákra az áldásokat, melyek a következők:






BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL YOM TOV.


azaz






Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a gyertyák meggyújtását Yom Tov-kor.







BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM SHE-HECHE-YA-NU VE-KI-YE-MA-NU VE-HIGI-A-NU LIZ-MAN HA-ZEH.


azaz






Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megteremtettél bennünket, tápláltál minket és megengedted, hogy megérjük ezt a napot.


A gyertyagyújtás időpontjai itt találhatók.

Ezen az estén van az első Széder, amin annyi Bibliai parancsolatot kell teljesíteni, s annyi különféle szokást kell betartani, hogy legalább két külön bejegyzést tervezek róla, de lehet, hogy több is lesz belőle. Az első Széder estét egyébként úgy is szokták emlegetni az Exodus alapján, mint az “Őrködés éjjelét” (Leil Shimurim).

2009. április 9. csütörtök (5769. Nisszán 15.)

A reggeli imádság keretében kivesznek két Tórát is a Tóraszekrényből, s felolvassák belőle az Exodus és a Számok egyes részeit, s a Haftorából is az ide vonatkozó részeket.

Elimádkozzuk az imát a harmatért és esőért, s ezt egész Szukkotot követő napig megtesszük.

A rabbi megáldja a gyülekezetet majd egy ünnepi ebéd következik.

Ez az Omer számlálás kezdő napja, azaz Omer első napja. Az Omer időszaka 49 nap, az ötvenedik nap Shavuot, a Tóraadás ünnepe. Omer az az időszak amikor lelkünket “fejlesztjük” és saját “belső” Egyiptomunkból eljutunk a Sínai hegyig, s készek leszünk a Tóra bölcsességének befogadására.

Sötétedés után veszi kezdetét a második Széder este. Egy, még az ünnep előtt meggyújtott láng segítségével gyújtsunk gyertyát, s mondjuk el a következő két áldást:






BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL YOM TOV.


azaz






Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a gyertyák meggyújtását Yom Tov-kor.







BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM SHE-HECHE-YA-NU VE-KI-YE-MA-NU VE-HIGI-A-NU LIZ-MAN HA-ZEH.


azaz






Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megteremtettél bennünket, tápláltál minket és megengedted, hogy megérjük ezt a napot.


A gyertyagyújtás időpontjai itt találhatók.

A második Széder este szokásai ugyanazok, mint az elsőé, külön bejegyzésekben fogom részletezni a teendőket.

2009. április 10. péntek (5769. Nisszán 16.)

Ez Pészach második napja. A nap a zsinagógában indul a megfelelő imádságokkal az Istentisztelet keretein belül.

A rabbi megáldja a gyülekezetet, s az áldást egy ünnepi ebéd követi.

Sötétedés előtt meg kell gyújtani a Szombati gyertyákat egy olyan láng segítségével, ami már az ünnep kezdete előtt is égett. A gyertyagyújtás pontos időpontjáért kattintsunk ide.

Az elmondandó áldás a következő:






BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL SHA-BBAT KO-DESH.


azaz






Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megteremtettél bennünket, tápláltál minket és megparancsoltad a szombati gyertyák meggyújtását.


A péntek esti Istentisztelet nem a szokásos imával kezdődik, hanem a Mizmor leDavid-del. Az Amidah után pedig kijelentjük, hogy ez Omer második napja.

A péntek esti vacsorán természetesen barchesz helyett két maceszre mondunk áldást.

2009. április 11. szombat (5769. Nisszán 17.)

Pészach harmadik napja, Chol Hamoed első napja. A kifejezés, Chol Hamoed, szó szerint azt jelenti, hogy hétköznap az ünnep alatt. Ezek azok a fél-ünnepi jellegű napok, amik Pészachkor és Szukkotkor vannak az ünnep kezdete és vége között.

A szombat reggeli Istentisztelet a megszokott módon zajlik, Tóra és Haftóra olvasással, csak két extra imádságot toldunk bele.

Délben ünnepi ebéden veszünk részt.

Ez Omer harmadik napja.

Sötétedés után a Havdala ceremónia következik, mint rendesen minden szombaton.

Innentől kezdve Pészach utolsó két napjáig csak ilyen “közbenső” napok vannak, majdnem mindent lehet úgy csinálni, mint szoktunk. Persze csak Pészachi kóser ételeket fogyaszthatunk továbbra is. Szokás ezeken a napokon meginni egy-egy pohár bort vagy szőlőlét az ünnep tiszteletére.

2009. április 12. vasárnap (5769. Nisszán 18.)

Pészach negyedik, Chol Hamoed második, Omer negyedik napja.

Sok közösségben szokás, hogy a reggeli imádságokkor nem viselnek a férfiak Tfillint ilyenkor.

2009. április 13. hétfő (5769. Nisszán 19.)

Pészach ötödik, Chol Hamoed harmadik, Omer ötödik napja.

Egyebekben megegyezik az előző nappal.

2009. április 14. kedd (5769. Nisszán 20.)

Pészach hatodik, Chol Hamoed negyedik, Omer hatodik napja.

A reggeli imádság alatt továbbra sem viselnek a férfiak Tfillint, hisz még mindig tart Pészach. A Tórát is előveszik a Tóraszekrényből Istentisztelet alatt és olvasnak belőle.

Este pedig gyertyát kell gyújtani Pészach hetedik napjának tiszteletére a következő áldás kíséretében:






BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL YOM TOV.


azaz






Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a gyertyák meggyújtását Yom Tov-kor.


Ide kattintva megtalálhatjuk a pontos időpontot a gyertyagyújtáshoz.

Sok közösségben szokás ilyenkor fennmaradni egész éjjel és a Tórát tanulmányozni, ezzel is tisztelegve a Vörös Tenger kettényitásának csodája előtt. Ugyanis Isten Pészach hetedik napján választotta szét a tengert, amikor őseink kivonultak Egyiptomból.

2009. április 15. szerda (5769. Nisszán 21.)

Pészach hetedik, Omer hetedik napja.

Ezt a napot Shevi’i Shel-nek is nevezik. Ennek a napnak az estéjén nyílt szét a Vörös tenger a zsidók előtt és csaptak össze a hullámok az egyiptomi üldözők feje felett.

A reggeli imádságot követően a rabbi megáldja a gyülekezetet, majd egy ünnepi ebédre kerül sor.

Este gyertyát gyújtunk Pészach nyolcadik napjának tiszteletére egy már meglévő láng segítségével, s a következő áldást mondjuk:






BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL YOM TOV.


azaz






Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a gyertyák meggyújtását Yom Tov-kor.


Ide kattintva megtalálhatjuk a pontos időpontot a gyertyagyújtáshoz.

2009. április 16. csütörtök (5769. Nisszán 22.)

Pészach utolsó, Omer nyolcadik napja. Más néven Acharon Shel Pészach.

A reggeli Tóraolvasást követően Yizkor-ra kerül sor. Ez az az ima, amit meghalt szüleink lelkéért szoktak mondani bizonyos ünnepekkor, s ilyenkor azok nem tartózkodhatnak a teremben, akiknek mind a két szülője él. (Szerencsére nekem ki kell jönnöm ekkor.)

A rabbi ezt követően megáldja a gyülekezetet, s az áldást ünnepi ebéd követi.

Ezen az utolsó napon igyekszünk elérni a szabadság legmagasabb fokát, s a végső megváltásra fókuszálunk. Pészachot egy hatalmas ünnepi vacsorával zárjuk, amit a “Messiás Lakomájának” is hívunk. Ez a vacsora napnyugta előtt kezdődik, jóval sötétedés után végződik és megünnepeljük a messiás majdani biztos eljövetelét. A vacsora alatt pedig megiszunk négy pohár bort és természetesen maceszt is eszünk.

A vacsorát követően pedig sort kerítünk a Havdalára.

A sötétedés beállta a hivatalos vége Pészach ünnepének. Pontos időpontért kattintsunk ide.
Eztán pedig visszavásárolhatunk mindent, ami kovászos.

2009. április 17. péntek (5769. Nisszán 23.)

Ez a nap követi Pészachot. Mint ahogy minden fesztivált követő napot, ezt is Isru Chag-nak hívjuk. Ezen a napon tilos böjtölni.

Pészachi bevásárlás

Ebben a bejegyzésben azt írom le, hogyan is kell bevásárolni Pészachra. Ekkor ugyanis nem szimplán kósernek kell lennie minden ételnek és italnak, hanem “Pészachi kósernek”. Ami azt jelenti, hogy amit vásárolunk, annak kovásztalannak kell lennie.

Minden gyümölcs és zöldség, csakúgy, mint a kóser állatok és halak húsa alkalmasak Pészachi fogyasztásra, feltéve, hogy a zsidó előírásoknak megfelelően lettek előkészítve és nem érintkeztek kovásszal vagy olyan konyhai eszközzel, ami kovászoshoz ért.

Az Askenázi közösségekben az a szokás, hogy nem esznek rizst, kölest, kukoricát, mustárt és hüvelyeseket (bab, borsó stb.) vagy bármi olyan ételt, amiben ezek megtalálhatók.

Manapság már rengeteg különféle “Pészachi kóser” előre csomagolt ételt lehet kapni, de arra ügyelni kell, hogy a megfelelő hatóság lássa el ezzel a cimkével.

Természetesen minden kovásztartalmú ételt tilos enni, tehát amiben van búza, árpa, rozs, zab vagy tényleges kovász, az nem fogyasztható ilyenkor. Ilyen étel pl. a kenyér, a sütemény, a zabpehely, a spagetti, a sör, a whiskey. Bort lehet inni, mert bár van benne élesztő, az nem gabonából, hanem szőlőből származó élesztő, s csak a gabonából származó élesztőt tilos fogyasztani.

A gyógyszeresdobozunkat is érdemes átnézni, ugyanis sok gyógyszer tartalmaz kovászt/élesztőt valamilyen formában. Érdemes konzultálni a rabbinkkal ezügyben.

Az állateledelre ugyanaz vonatkozik, mint az emberek által fogyasztott élelmiszerekre.

Pészach

Idén az első Széder este (Nisszán 14.) április 8-ra esik. Pészach első napja pedig április 9, s ennek a napnak az estéje a második Széder este. Tudom, még arrébb van április, de annyira mégsem, s korán kell elkezdeni készülődni erre az ünnepre. Sok bejegyzést tervezek, amiben Pészach ünnepét mutatom be, mert szerintem ez a legösszetettebb ünnepünk. A mostani bejegyzésben azt írom le, mit kell tennünk, mielőtt elkezdődik ez a nyolcnapos ünnep.





Kovásztalanítsunk

Pészach egy olyan ünnep, ami aktív részvételünket igényli nem csak az ünnep alatt, hanem már hetekkel előtte is. Az ünnepekre vonatkozó hagyományos előírások mellett ilyenkor tilos 7 napon át bármi kovászosat enni, sőt még birtokolni sem szabad semmit, amiben van kovász. Úgy tudunk 100%-ig meggyőződni arról, hogy kovászmentes az otthonunk, ha már hetekkel Pészach előtt elkezdünk takarítani, s apránként szabadulunk meg mindentől, amiben kovász van.






Mi is az a kovász?

Ahhoz, hogy meg tudjunk szabadulni mindentől, ami kovászos, tudnunk kell, mi is az a kovász. Nos kovászos minden, ami gabonából és vízből készült élesztő hozzáadásával, hagyták a tésztáját megkelni. A kenyér, zabpehely, torta, sütemények, pizza, a különféle tészták vagy a sör a legjobb példái a kovásztartalmú ételeknek. De bármi, amiben valamely féle gabona bármilyen formában előfordul, potenciálisan kovásztartalmú. Gyakorlatilag ami nincs a Kasruth által jóváhagyva, amire nincs ráírva, hogy “Pészachi célokra megfelelően kóser”, azt nem fogyaszthatjuk Pészach alatt, mert fennáll a lehetősége, hogy kovász van benne.

A kovász tulajdonképpen az ellentettje a macesznek, a keletlen kenyérnek, amit Pészachkor eszünk. A macesszel idézzük fel azokat a sürgető körülményeket, amelyek között el kellett hagynia őseinknek Egyiptomot, s kenyerüknek nem volt ideje megkelni. A macesz az Exodus szimbóluma, a Széder esték központja, a Pészachi (vagy ahogy a Tóra említi: Macesz fesztivál) ünnepségsorozat szíve. Másfelől maceszt enni és megszabadulni a kovásztól egyben azt is jelenti, hogy megszabadulunk egoizmusunktól és a lelki durvaságtól, amit a kovász jelképez.




Kitinyot

A középkori zsidó hagyományok megtiltották a hüvelyes termények (kitinyot) fogyasztását is Pészachkor, mert összetételük nagyon hasonlít a kovászéhoz. Lisztjükből még kenyeret is lehet készíteni. Könnyen össze tujda zavarni a hívőt, ha azt mondják, kukoricakenyeret ehet, hisz akkor azt fogja hinni, hogy ha kukoricakenyeret lehet, akkor rozskenyeret vagy búzakenyeret is. Ez a tiltás vonatkozik a rizsre, babra, kukoricára is. Sok askenázi és néhány szefárd zsidó közösség vette fel szokásai közé ezt. Mindenesetre a hüvelyesekre nem vonatkozik az a kitétel, hogy meg kell szabadulni tőle, csak fogyasztásuk tilos Pészach alatt azokban a közösségekben, ahol él ez a hagyomány.






Mit kell tennünk a kovászos ételekkel?

Az első Széder este napjának reggelétől az ünnep végéig (nagyjából 8 nap és 8 óra) nem eszünk semmit, amiben a legkisebb morzsája is lehet kovásznak. Birtokolni is tilos bármit, amiben előfordul, de tilos bármilyen módon profitálni belőle vagy a lakásunknak olyan részein tárolni, amit használunk az ünnep alatt.

Mivel a kovászos dolgok szerves részét képezik mindennapjainknak, ezért megszabadulni ezektől nem könnyű feladat. Felkészülni Pészachra több napot, akár heteket is igénybe vehet. Azok pedig, akik lelkiismeretesen felkészülnek erre az ünnepre, azok egy mély jelentéssel bíró, igazán sprituális ünnepet kapnak kárpótlásul.

A kovászmentesítés hat egyszerű lépésből áll: az otthonunk kitakarítása, a konyha előkészítése, kovász eladása, maradék kovász keresése, a kovász elégetése és végleges megsemmisítése.




A ház kitakarítása

Egyszerűnek hangzik, mégsem olyan egyszerű. Takarítsuk ki a lakásunkat nagyon alaposan. Porszívózzunk fel, a szekrényeket, könyvespolcokat poroljuk le, tisztítsuk ki. Takarítsunk a nehezen elérhető helyeken is, mint a kanapé párnái alatt, a parketta réseiben. Mozdítsunk el minden bútort, minden elektromos készüléket a konyhában is, hogy rendesen ki tudjunk takarítani ezek alatt és mögött. Amikor elkészültünk egy-egy helyiség kitakarításaval, hozzuk a család tudomására, hogy az onnantól kezdve kóser Pészachra, tehát senki nem vihet semmi ételt be az adott szobába.

Praktikus tanács: kezdjük a hálószobákkal, majd folytassuk a nappalival és egyéb közös szobákkal, s a konyhát és az étkezőt hagyjuk a végére.

Az irodát is, a kocsit is, még a táskáinkat is meg kell tisztítani a kovászostól. Mindent, de tényleg mindent, ami a mienk. Akár a tulajdonunk, akár béreljük, akár csak használjuk egy rövid ideig.

Amit nem kell kitakarítani: azok a helyiségek, ahova 100%, hogy soha nem vittünk be ételt, s azok a helyiségek, amiket a Pészach idejére el fogunk adni és nem tesszük be a lábunkat. (Lásd lejjebb)

Nem teljes a lista, de nagyjából ezen helyiségeket kell kitakarítanunk:

Étkező
Nappali
Veranda
Könyvtárszoba
Konyha
Gyerekszobák
Hálószoba
Fürdőszoba
Vendégszoba
Pince
Padlás
Egyéb kapcsolódó szobák
Autó
Garázs
Előszoba
Erkély
Terasz
Lépcsők
Tárolók





A konyha

A konyha az a helyiség, ahol az év többi részén minden kovászosat előállítunk, ebből következik, hogy ezt a legnehezebb megfelelően kitakarítani Pészachra. S ez a legfontosabb helyiség is egyben, hisz minden Pészachi ételt itt fogunk elkészíteni. Hihetetlenül alaposan kell kitakarítanunk tehát a konyhát. Fiókról fiókra kell mindent kitisztítanunk. Tegyünk a fiókok, szekrények, a spejz polcai aljára egy kartont, alufóliát vagy papírt. A konyhapultot és asztalokat is takarjuk le. Kívánatos, hogy külön tányérjaink, poharaink, evőeszközeink stb. legyenek Pészachra, amiben soha nem járt kovászos étel. Sokaknak (főleg az Egyesült Államokban) van külön sütőjük, mikrosütőjük stb. is Pészachra. Aki ezt nem tudja megoldani, az konzultáljon a rabbijával, hogy miket és hogyan lehet Pészachra kóserolni a konyhában.

Itt egy kis áttekintést azért írnék a kóserolás procedúrájáról, de tényleg konzultáljunk egy rabbival.

Vannak olyan konyhai eszközök, amiket nem lehet egyáltalán kóserolni. Ilyen a porcelán, agyagedények vagy zománcozott edények. Olyan dolgok sem, amiket teljesen soha nem lehet kitisztítani, mint a sziták, szűrők, reszelők, kávéőrlők, húsdarálók, bicskák stb. Azokat a dolgokat sem lehet kóserolni, amik megsérülhetnek a hevítés következtében, mint mondjuk egy olyan kés, melynek nyele ragasztóval van rögzítve a pengéhez.

A Pészachi kóserolás azon az elven alapszik, hogy oly módon szabadul meg a kovászostól az adott konyhai eszköz, mint amilyen módon magába szívta, így tehát ettől függ a kóserolás módja is. Vegyünk példának egy fazekat, amiben kovászos szokott főni (leves, tészta stb). Ebben a fazékban forrni szokott általában a kovászos étel, így tehát kóserolni is úgy kell, hogy a fazekat forró vízbe merítjük. Ugyanígy az ezekhez használt evőeszközöket is. Ha viszont a víz közvetítése nélkül, közvetlen a tűzön készült el az étel, mint mondjuk egy serpenyő vagy a grill, akkor ezeket nyílt tűz felett lehet kikóserolni Pészachra. Addig kell hevíteni, amig szinte izzik a tűz fölött a konyhai eszköz.

Egy átlagos sütőt Pészachra úgy lehet kikóserolni, hogy először is nem használjuk 24 órán át. Ezt követően pedig alaposan ki kell pucolni, majd a legmagasabb hőfokon járatni pár órán át. Ez magában foglal minden tálcát, ami a sütőben szokott lenni. Ezeknek addig kell hevülniük, míg izzani nem kezdenek. Vannak, akik egy speciális fémbetétet is használnak, hogy biztosan kóser legyen Pészachra a sütő. Ez persze csak általános leírás, mivel minden sütő másmilyen, konzultáljunk a rabbinkkal, hogy a mienket hogyan kell kóserolni.

Forró vízzel a következőképpen lehet kóserolni:

Előszöris tisztítsuk meg az eszközöket és ne használjuk 24 órán át. Aztán forraljunk vizet egy lábosban. Ez lehet olyan lábos, ami még kovászos, de csak akkor, ha nem zománcozott vagy agyagedény. Az edénynek azonban teljesen tisztának kell lennie és nem érhetett hozzá kovászos a kóserolást megelőző 24 órában. Tehát vizet kell forralni a lábosban és egy forró követ vagy fémdarabot bele kell dobni, hogy a víz túlcsorduljon. Eztán ki kell önteni a vizet és hideg vízben átöblíteni. Ezt követően ismét vizet kell forralni a lábosban, s a forró vízben meg kell meríteni az evőeszközöket. Csak akkor szabad beletenni őket a vízbe, amikor már forr és speciális edényfogóval kell kivenni őket onnét. Ha abbahagyja a víz a forrást, várjuk meg, míg újraforr, mielőtt kivennénk az evőeszközöket. Elég nagy lábost használjunk ahhoz, hogy minden evőeszközt teljesen el tudjon lepni a víz, úgy, hogy közben egyetlen evőeszköz se érjen a lábos falához. Ha az evőeszközökben vagy edényekben lukak vannak, akkor először ki kell égetni a kovászosat belőle, s csak aztán lehet kóserolni. Miután kivettük a forró vízből az evőeszközöket, öblítsük el hideg vízben.

Amikor íly módon kóserolunk, ne tegyünk egyszerre túl sok evőeszközt a lábosba, hogy a forró víz kényelmesen el tudja lepni mindet.


 
 



A kovász eladása

Mondjuk van egy boltunk, ami alkoholt árul. Vagy nemrég vettünk 3 hónapra elegendő zabpelyhet kiárusításon. Vagy olyan szerencsések vagyunk, hogy egy 40 szobás kastélyban élünk, de nincs kedvünk az egészet kitakarítani. Ilyen esetekben is van módja annak, hogy ne a miénk legyen a kovászos Pészach alatt. Ekkor van lehetőség arra, hogy eladjuk egy nem zsidónak a kovászosat rendes adás-vételi szerződéssel, majd visszavásároljuk az ünnep után. Ekkor ki kell jelölni egy adott helyet, ahol a kovászosat tároljuk az ünnep végéig. Ez lehet egy fiók, egy szekrény, egy szoba vagy akár egy egész ház is, a lényeg az, hogy ezt a helyet tilos használni, míg tart az ünnep.

 
 



Homecolás
(Ha Shabbatra esik Pészach első estéje, akkor más szabályok mérvadók ettől a lépéstől kezdve)

Pészach első estéje előtti este gyertyafénnyel és tollal keresünk maradék, elfelejtett kovászt. Ehhez szükségünk van egy gyertyára, hogy minden egyes zugba megfelelően belássunk. (Igen, még a padló rései közé is) Kell egy toll, hogy legyen mivel lesöpörni a morzsákat. Kell egy fakanál, hogy erre söpörjük a morzsákat és megfelelő lángot adjon, amikor elégetjük ezeket a morzsákat. S kell egy papírzacskó is, amibe mindezeket tesszük. Ekkorra már a teljes lakásnak tisztának kell lennie, s remélhetőleg nincs egy elfelejtett morzsa sem. Ezért hagyomány gondosan becsomagolt, megkeményedett kenyérdarabkákat elrejteni a lakásban, hogy aki homecol, az találjon kenyeret. 10 darabot szokás. A gyerekek általában élvezik keresni a széthagyott kenyérdarabkákat. S csak így tudjuk teljesíteni azt a parancsolatot, miszerint elpusztítjuk a kovászt Pészach előtt.

Hívjuk össze a családot gyújtsuk meg a gyertyát és mondjuk el a következő áldást:




Áldott légy Örökkévaló Urunk, a világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad nekünk a kovász elégetését.


Az áldás befejeztétől kezdve az összegyűjtött homec elégetéséig tilos beszélni. Odafigyelve kutassuk át a házat minden egyes kis morzsára odafigyelve, s gyűjtsük össze a direkt széthagyott kenyérdarabkákat. Ha többen vagyunk, osszuk fel a lakást részekre és mindenki a maga területét kutassa. Mikor minden morzsát összegyűjtöttünk, tegyük bele a kovászt, a tollat, a fakanalat és a gyertya maradékát a papírzacskóba, kössük be a zacskó tetejét szorosan, s tároljuk egy biztonságos helyen, ahol nem lehet véletlen elszórni a morzsákat a már kitakarított lakásban, addig,  amíg a következő nap el nem égetjük.

Miután elraktuk a papírzacskót, akkor kell elmondani a véletlen elfelejtett kovász tulajdonjogát megszüntető “nyilatkozatot” is.




Minden kovász és kovászos, amit nem láttam és nem semmisítettem meg, s amiről nem tudok, hogy a tulajdonomban lenne, de mégis az enyém, ezennel semmisnek tekintendő, tulajdonosa ezentúl nincs, csakúgy, mint a föld porának.






Meddig lehet kovászosat enni?

Az első Széder estének a napján dél előtt két időszaki órával kell abbahagyni a kovászos ételek evését. Egy időszaki óra az egy tizenketted része a napkelte és napnyugta között eltelt időnek. A pontos időpontért kattintsunk ide. Ez után az időpont után egész az ünnep végéig tilos bármi kovászosat enni. Egy óra még rendelkezésünkre áll innen számítva, hogy a kovászosat nem-étkezési célokra felhasználjuk ill. eladjuk vagy megsemmisítsük.





A kovász elégetése

Gyújtsunk tüzet, s a papírzacskót s tartalmát, s minden más maradék kovászosat, amit nem adunk el, égessünk el benne. Amíg nézzük a felszálló füstöt, gondoljunk “lelki kovászunkra”, az önzésre, az egoizmusra, ami rossz hatással van Teremtőnkkel, szeretteinkkel, barátainkkal, embertársainkkal való kapcsolatunkra, s képzeljük, hogy ezek a tulajdonságok is elégnek a kovásszal együtt. A kovász elégetésének végső időpontja egy időszaki óra az első Széder estének napján dél előtt. A pontos időpontért kattintsunk ide. Ekkorra már minden kovászosnak el kell égnie, a legutolsó “érvénytelenítő nyilatkozatot” is el kell mondani, a még lakásunkban lévő kovászos termékeknek jól elzártan kell lenniük és semmi kovászos nem lehet tulajdonunkban.




A végső lemondó nyilatkozat

Mitután a kovász elégett, mondjuk el a következő “nyilatkozatot”, amiben lemondunk minden tulajdonunkban lévő kovászról:




Minden kovász és kovászos, amit nem láttam és nem semmisítettem meg, s amiről nem tudok, hogy a tulajdonomban lenne, de mégis az enyém, ezennel semmisnek tekintendő, tulajdonosa ezentúl nincs, csakúgy, mint a föld porának.


Amit előző nap este mondtunk, az ugyanis csak arra a kovászra vonatkozott, amit keresés során esetleg nem találtunk meg, ez a nyilatkozat azonban már tartalmazza azt a kovászt is, amit eladásra tettünk félre, vagy azért, hogy még a reggel megegyük. Ez a nyilatkozat minden morzsányi elfelejtett kovászra kiterjed, nem csak a keresés közben kimaradtakra.

S ennyi előkészület után most már kovásztalanok vagyunk, úgy fizikailag, mint lelkileg, s készek vagyunk a Pészach felszabadító érzésének befogadására.